I. rész

Mielőtt belekezdenénk, szeretném megköszönni a segítséget Ruip Martinnak! Nehézségek árán, de

sikerült megírnom az első részt. 

Na de nem is beszélek. Olvasásra fel! :DD  Ui.: nagyon örülnék pár kommentnek!

Futok! Menekülök az erdőn keresztül! Nem vihetnek vissza. Nem akarok visszamenni abba a 

porfészekbe.

-Hé te! Idegyere, de rögtön!-kiállt utánam az egyik felügyelő.

Úgy teszek, mintha nem is hallottam volna, csak futok tovább . A talaj egyszerre elfogy a lábam alól.

Elesek. Sajog mindenem, de nem gondolok a fájdalomra, felállok és körbe tekintek, hogy merre tovább. Már beesteledett, eléggé hűvös van és bármelyik pillanatban eshet az eső. A tájra kisebb köd is eresz-

kedett, ami még félelmetesebbé teszi az erdőt.

A felügyelő, aki üldözött, utolér és elkapja

a karom. A szorításából nem enged.

Csak a dühös tekintetét látom magam előtt.

Valamit tennem kell. Menekülni. A jobb térdem 

felhúzom és egyenesen a legérzékenyebb 

pontját találtam el, mire fájdalmas nyögések közepette a földre rogy, a karom elengedi, így egérutat nyerhetek.

Az ég hirtelen dörren és az eső már szakad is, 

mintha dézsából öntenék. 

Ruhám egyből elázott.

A távolban fényt pillantok meg, majd kirajzolódik egy ház alakja. Teljes sebességemre kapcsolok, már 

ami megmaradt és rohanok. Az ajtót célzom meg és püfölni kezdem. Közben hátra-hátra tekintek, hátha 

az üldözőm nem adta fel. A félelmem beigazolódott. Még jobban kezdem ütni az ajtót. 

-Hé! Kérem engedjenek be!-kiabálok kétségbeesve, de senki nem nyit nekem ajtót.-Kérem nyissák ki!

Szívem egyre hevesebben ver az izgalomtól, amikor a férfi megragadja a csuklóm és el ráncigál az ajtót-

tól.

-Hé bazdmeg, jó hogy be nem töröd!-nyílódik az ajtó és kilép egy fekete hajú, borostás kb. 19 évesnek

kinéző fiú.

-Uram elnézést a kellemetlenségért. A lánynak agyi gondjai vannak. Sajnos nem tudja, hogy mit csinál.-jelenti ki a felügyelő.

-Ez nem igaz. Eressz már el!-kiálltok fel, majd a pasas lábára taposok és a fiúhoz szaladok.-Nagyon 

kérlek segíts. Nem karok visszamenni az árvaházba!- nézek rimánkodva a barna szemébe.

Arcán meglepettséget látok. Folyamatosan figyel és nem veszi le rólam a szemét. Képzelem mit láthat.

Egy szét ázott, sártól mocskos barna hajú csajt aki lehet hogy tényleg begolyózott?

Lábaim még mindig szüntelenül remegnek és a szívem úgy kalapál, hogy majdnem kiugrik a mellkasomból.

-Hé! Nem lesz semmi gond.-mosolyog rám, majd a férfihoz fordul.-Nem lehetne megoldani, hogy a 

lány itt maradjon?

-Nos, Mr. Malik és ebben  önnek nem tudok segíteni, de szíveskedik ellátogatni az árvaházba, minden 

gond nélkül, örökbe tudja fogadni a lányt.-lép mellém.-Most viszont ha megbocsájt! Vissza kell vinnem!

A felügyelő helyett a srác fogja meg a kezem és maga mögé tol.

-A lány marad!-morog a védelmezőm és mielőtt beinvitál a házba, én gúnyosan kiöltöm a nyelvem a 

felügyelőre. A fiú becsukja maga mögött az ajtót amit néhány perccel ezelőtt majdnem betörtem.

-Mi a neved?-kérdi idegesen

-L..Lola.-felelek dadogva és halkan

-Én Zayn vagyok.-nyújtja felém a kezét.

Nem fogok vele kezet, mire dühösen elhúzza.

-Köszönöm!-beszélek alig hallhatóan.

-Nem kell hálálkodni.-flegmázik.-Gyere. Megmutatom az ideiglenes szobád, aztán majd holnap a

srácokkal kitaláljuk, hogy mi legyen veled.

Srácok? Ugye nem egy pedofilt fogtam ki? Atya ég mibe keveredtem? 

Elindult előttem, fel a lépcsőn, de én nem követtem

-Mi van nem jössz?-kiállt utánam mérgesen, mire egy kicsit megijedek és loholok a nyomában.

Amint felértünk az emeletre, egy hosszú folyosóra fordultunk. A falak narancssárgára voltak festve.

A folyosó legvégén lévő szobába nyitott be, felnyomta a villanyt és belépett rajta. A lélegzetem is elállt.

Tágas és otthonos! Tökéletes.

-Megfelel?-néz rám, mire egy aprót bólintok.-Van

fürdőszoba és ha végeztél, gyere le a konyhába,

aztán adok enni.-ezzel kimegy és bevágja maga-

mögött az ajtót.

Ennek ez a mániája, hogy ajtókat vagdos?