V. rész

Sziasztok olvasóim! Hatalmas bocsánatkérés a tegnapi miatt. A blog nem fog szünetet tartani, megy tovább. Viszont! nyitottam egy másik blogot is :)) Nem egészen kitalált a története! Remélem azt is szeretni fogjátok.
Még nincsenek fent a szereplők, se a prológus, de hamarosan (ma) arra is sor fog kerülni. Szóval no para nem szűnik meg ez a blog. De akkor jöjjön a rész. Sajnos ez is most kicsit rövid lett, de remélem nem baj.
Puszii <33 Ui.: a kövi részt még nem tudom, hogy mikor fogom hozni!


-Na és ez?-sétálok le a lépcsőn, de megdermedek és még a lélegzetem is eláll amikor meglátok még plusz 4 srácot csücsülni, Zayn mellett a kanapén. Az összes szem rám szegeződik és tátott szájjal sasolnak. Próbálom a kezemmel valahogy eltakarni magam, de sikertelen. Ahogy elnézem Zayn nagyon élvezi a cikis helyzetemet. Egyfolytában csak mosolyog és néha-néha még a száját is megnyalja. Mellette lévő göndör meg nyáladzik. Fúj! Az arcom ég és érzem, hogy paradicsom színűvé válik. Zayn töri meg a csöndet.
-Khm...! Fiúk ő Lola, Lola ők itt a haverjaim.-beszél, de hallom a hangján, hogy még mindig a sokk hatása alatt áll.
Én full vörösen rohanok fel az emeletre, szinte betörve az ajtót, a szobámba.
Ezt nagyon ügyesen megcsináltad Lola Blackwood. Gratulálok.-morgok magamba. Mégis mit képzeltem?
És mégis miért mentem le egy szál semmibe? Hogy lehettem ilyen felelőtlen és buta gyerek? Nem csodálkoznék ha Zayn lehordana. Megérdemelném. Le kell mennem bocsánatot kérni, ez a legkevesebb ezek után, hogy lekoslattam fehérneműbe. Magamra ráncigálok egy melegítő nadrágot, egy mintás pólót és lemegyek a nappaliba. A lépcső legalsó fokához érve már mind az öt srác rám figyel. A kanapé elé sétálok, ahol megtelepedtek és belekezdek a mondókámba.
-Fiúk. Rettenetesen sajnálom az előbbit, én...-de nem fejezem be, mert félbe szakítanak.
-Hé.-áll fel a szöszke gyerek.-Semmi gond, ilyen bárkivel előfordulhat. Amúgy Niall Horan.-nyújtja felém a kezét. Bárkivel előfordulhat? Szerintem csak velem történnek cikis dolgok.
-Liam Payne.-áll fel egy másik.
-Louis Tomlinson. Szolgálatára szép hölgyem!-csókolja meg a kézfejem, mire akaratlanul is elmosolyodok. Ő legalább úri ember.
-Harry Styles.-sétál mögém a göndörke. Egyszer körbekerül, majd megtelepedik mögöttem. Nem tudom hova tenni ezt a viselkedést. Kezét végig húzza a fenekemen, mire reflexből akarom pofon vágni, de megragadja a karom és tervem kudarcba fullad.
-Lassú vagy!-nevet perverz mosollyal. Most már ideges vagyok. A másik kezem a érzékeny pontjára helyezem és úgy megszorítom, hogy a göndörke csak nyekkent egyet.
-Még egy ilyen és nem lesz több játékszered.-fenyegetem mérgesen.-Világos?-ő csak hevesen bólogat.
Kezem elveszem onnan és figyelem ahogy a bozontos térdre rogy és nyöszörög. Nesze neked bodri.

A többiek a háttérbe dőlnek össze a röhögéstől. Egy elégedett mosollyal bámulom, azt hiszem Harry-t. Mit képzel ez magáról? Azt hiszi, hogy kedvére fogdoshatja a lányok fenekét?
Idegesen trappolok fel a szobámba és bezárom az ajtót. Magány! Ez az amit szeretek. Egyedül lenni. Csak egyedül. Elzárva a külvilágtól és megfeledkezni a gondokról.