VII. rész

Még mindig meglepett arccal szállok be Zayn autójába. Nem tagadom felkavart ez a dolog.
Lassan kiérünk az erdőből. Kinézek az ablakon és feltekintek a magas égre. Borús az idő. Sötét felhő lepi be az eget. Csend van az autóban. Csend. Ez az amit a legjobban utálok. Csak az autó motorját lehet lehet hallani. Néha-néha rápillantok a vezető ülésen lévő Zayn-re, aki semleges arckifejezéssel kémleli az utat.

A szép táj eltűnik és helyette hatalmas felhőkarcoló nagyságú épületek tornyosodnak előttem. A fejem ide-oda kapkodom, nehogy lemaradjak valamiről. Szóval ez lenne a jó öreg London?

***

Piros lámpák sora és egy közlekedési dugó után elhagyjuk London-t. Már csak negyed óra és ismét be kell lépnem azon a kapun, ami megfosztott a szabadságomtól és elzárt a külvilágtól. A tanítás is a falak közt történt és csak az első nyolc osztályt jártam ki, nem valami fényes eredménnyel.

A gondolataimból Zayn zökkent ki, amikor közli, hogy megérkeztünk. Remegő lábakkal szállok ki az autóból és sétálok fel Zayn mellett a lépcsőn, egészen a 3. emeletig, ahol az árvaház igazgatója trónol egész nap a gurulós székében. Hát újra itt vagyok. De ezúttal utoljára.
Zayn illedelmesen bekopog, majd kinyitja a kicsit kopott fa ajtót és egyszerre lépünk be rajta.
-Á... Mr. Malik és a kis Lola.- tárja szét a karját a kis kövér emberke.-Már vártam önöket!
-Jó hagyjuk a dumát és rendezzük el minél előbb.-sürgeti Zayn.

Az igazgató mérgesen húzza ki a fiókot és lecsapja az asztalra az örökbefogadási papírokat. Tollat vesz a kezébe, megnézi fog-e és felém nyújtja. Félve lépkedek az asztalhoz, elveszem a kezéből a tollat és miután megmutatta, hogy hol kell aláírnom, oda firkantom a nevem. Zayn ki veszi a kezemből a fém örökírót és ő is bélyegzi a saját nevével.
-Lola.-néz rám hunyorgatva az igazgató.-Teljes neved, születési év, születési hely. A szüleid neve nem kell.
-Lola Analia Blackwood, 1997. szeptember 8., San Marino.-mondom a választ és mikor leírt mindent Zayn-hez fordul, aki türelmetlenül, lassan toporzékolva áll mellettem.
-Mr. Malik. Teljes név, születési év...-az igazgató folytatni akarja, de Zayn beelőzi őt és már mondja a szövegét.
-Zayn Jawadd Malik, 1993. január 12., Bradford, Patricia Malik anya neve, apáé pedig Yaser Malik.
-Nos végeztünk is. Lola, ezentúl a törvényes gyámod Zayn lesz. A cuccaid, amiket itt hagytál.-ad a kezembe egy kis karton dobozt, amibe rögtön bele is tekintek. Ott van a macim, a nagyi régi tükre, amit anya adott nekem és a rózsafüzérem.

Feltekintek és csak azt látom, hogy Zayn már javában búcsúzkodik az igazgatótól, majd én elköszönök és elhagyjuk az irodáját, majd véglegesen az egész árvaházat. Sok rossz fűz ehhez a helyhez.
Magam mögött hagyva a múltat, be ülök az autóba. Most kezdődik minden. Most kezdődik az életem második szakasza. Remélem.

***

London-ba érve ismét csak az épületekre terelődik a figyelmem. A biztonsági övet szorongatom.
-Ha gondolod, megállhatunk valahol, hisz ma még nem ettél.-beszél hozzám, mégis az utat pásztázza.
-Igen.-mondom alig hallhatóan.
-Rendben. Szükséged van még valamire?-állítja a motort, miután beállt egy parkolóba.
-Nem is tudom.-töröm az agyam.
Zayn kotorászni kezd a kabátja belső zsebében, majd előhúzza a pénztárcáját és ki veszi belőle a kártyáját, amit a kezembe nyom, azzal, hogy vegyek magamnak azt, amire szükségem van, míg ő vesz kaját. Sóhajtok, majd a legközelebbi boltot célzom meg.

                                                                           ***
Sziasztok! Hogy tetszett a rész??? Komizzatok és iratkozzatok fel. És van itt egy kritika is aminek kimondottan örülök. Olvassátok el <33 Puszii  Katt ide