VIII. rész

Az erdőbe érve lefordulunk az útra, ami Zayn házához vezet. Az autó lassít, végül megáll. Kinyitom az ajtót, mélyet szippantok a friss levegőből és azt tapasztalom a bőrömön, hogy az eső szemerkél, a szél pedig egyre jobban lengedezik. Vihar van készülőben.
Amint beérünk a házba, az ég leszakad. A magasból villámok cikáznak lefele, csattog és dörög. Mind ezt az ablakból bámulom. Az üvegen versenyt futnak az esőcseppek. Kiskoromban is voltak viharok, de soha nem féltem tőle, mert anya mindig mellettem volt.

Felbaktatok a szobámba és magamra zárom az ajtót. Magamhoz veszem az újonnan vett pizsamám és a fürdőbe igyekszek. Ezúttal csak simán lezuhanyozom. Meztelenül beállok a kádba, megnyitom a csapot és a zuhanyrózsából a vizet magamra veretem. A testemet átkenem a szintén most vett tusfürdőmmel, majd leöblítem magamról. A csapot elzárom, kiszállok a kádból, megtörülközök és felveszem a pizsim.

A fürdőből kiérve az ablakon kitekintek. Még mindig villámlik és esik. Nagyon változó az időjárás. Pont olyan... pont olyan, mint Zayn. Egyszer nyugodt, másszor haragos és dühös. Úgy érzem ha mosolyog... a szívem abban a pillanatban megszűnik dobogni, megáll az idő és boldog vagyok.
-Szörnyű egy időjárás.-rázza a fejét anya és leül az ágyamra.
-Aha.-válaszolok kicsit röviden, amit anya nem tud mire vélni.
-Drágám ez a vihar te vagy. Belül tombol a lelked. Mégis mi van veled.-áll elém és tekintetem keresi.
-Hiányoztál. Meg akarlak ölelni, anya!
-Hát ennyi a gond? Azon segíthetünk.-mosolyog szelíden és minden gond nélkül átmegy a csukot ajtón.

Fél perc sem telik bele és kopognak az ajtón. Közelebb sétálok, a kulcsot elfordítom a zárban, lenyomom a kilincset és kitárom az ajtót. Zayn áll előttem mosolyogva és vidáman.
Kezeit szét tárja és átöleli a derekam. Kezem átvetem nyakán elönt a boldogság és a szám mosolyra húzódik. Tudom, hogy ő nem Zayn, hanem anya. Anya, Zayn testében. Perceken keresztül szorosan ölelem, amikor eltol magától. Visszatért a régi Zayn. Lesiet a lépcsőn, én meg utána loholok. Az utolsó lépcső fokon megcsúszik a lábam. Hirtelen elvesztem az egyensúlyomat és orral, egyenesen előre bukok, a könyökömet felhorzsolva. A padlón egy kicsi vérfoltot hagyva magam után, állok fel.

Zayn szeme elkerekedik, gyorsabban kezdi venni a levegőt. Neki lök a falnak, kezét ökölbe szorítja és a fejem mellett belever a falba, ami rögtön kihullik és helyén ott marad egy lyuk. Nyelek egy hatalmasat. Ijedten nézek gesztenyebarna szemébe, ami már vöröses színt vett fel, de még így is magával ragad. Zayn bűntudatos képet vág, majd elmotyog egy olyan "ne haragudj" félét és szinte kitépve az ajtót, rohan ki a szakadó esőbe és eltűnik az erdő mélyébe.
A falnak dőlve lecsúszok, a fejem a térdemre hajtom és átkarolom a lábam. Ez mégis mi volt. Hisz csak egy kis vér.

Felrohanok a szobámba, belebújok a cipőmbe, magamra kapom a pulóverem és elindulok az éjbe, hogy megkeressem Zayn-t. A vihar már egy kicsit csillapodott, de amint kiteszem a lábam a házból, a ruháim már csuron vizek. A telihold néha-néha előbukkan a sötét felhők közül. A szél süvít és minden egyes ág reccsenésre felkapom a fejem.  Talán még sem volt olyan jó ötlet Zayn után jönni. Sajnos nem ez az egy gondom van. Hogy jutok haza?
-Zayn!-kezdem kiáltani a nevét, de a hangomat a szél messze viszi és ki tudja, hogy meghallotta-e vagy nem.

A sötétben egy alak kezd kirajzolódni. Biztosra veszem, hogy Zayn az, ezért elkezdek felé közeledni. Az idő ismét tombolni kezd.
-Zayn!-kiáltom ismét, ezúttal vidáman és rohanok felé, de ahogy egyre közelebb érek tévednem kell. Nem Zayn az.
Végig nézek a férfin, a hó fehér bőrén és elfog a félelem. Mit keres itt ilyen időben? Ahogy elnézem, ő is szépen elázott, de láthatóan kicsit sem zavarja a helyzete.
Ahogy a szemébe nézek, érzem, hogy a testem egyre jobban legyöngül és erőtlen leszek.

Szája szétnyílik és agyarai előbukkannak. Egy vámpír. A hold ismét előbújik, ezúttal vörös fényében mutatkozik meg és megvilágítja a szemfogakat.

Ajkamat egy hangos, félelemmel teli sikoly hagyja el. A szívem ezerrel zakatol. Elkezdek hátra fele lépkedni, de elakadok és hanyatt vágódok.
-Ne félj szépségem!-nevet és felemel a földről.
Magához von, majd oldalra dönti a fejem. Egy apró csókot nyom a nyakamra és fogait húzza rajta végig, de nem harap meg. Lök egyet rajtam és ismét elesek. Kúszok hátra fele, de ebben egy fa akadályoz meg. Ijedten kapkodom ide-oda a fejem, hogy merre tudnék megszökni, de nem lelek kiutat. Elém térdel és megnyalja a száját. A tekintete a csuklómra irányul, felemeli a kezem és fogait az ereimre helyezi. Közel állok a szívrohamhoz.
-Lola!-üvölti egy ismerős hang.-Rohanj!

                                                                    ***

Sziasztok! Na megvan a rész! Milyen lett? Az előzőhöz sokan írtátok, hogy hosszabb rész kellene, nos én megpróbálom ezentúl, hosszabbra alkotni. A kövi részt nem tudom mikor hozom, mert lehet, hogy apukám kivisz Németországba, de nem biztos, szóval senki ne ijedjen meg. Továbbra is szeretnék komikat kérni és ha lehet 1-2 feliratkozót is. Ha bárkinek van kérdése az nyugodtan tegye fel, mert nem harapok. puszii <33