XVIII. rész

Sziasztok. Megkaptam ma a füzetem. Ahogy tegnap írtam meg is hoztam a teljes részt. Sokat nem fűznék hozzá sokat, csak annyit jó kellemes olvasást és kérlek titeket kommenteljetek :)) További szép napot mindenkinek!
Puszii: Patrícia

***
zene: itt

Az óra monoton hangon kattog a falon. Egy vékony lepedő amivel betakarózva fekszek az ágyban. Minden egyes másodperccel lejjebb csukódik a szemem s már öntudatlan állapotban pihenek. Teljes csend vesz körbe.
Hamarosan a kilincs kattanása ver zajt a szobába. Zayn lép be rajta. Szemeim rögtön kipattannak és éppen ülnék fel, amikor a kezével int, fejét pedig megrázza, így a helyemen maradok.
Megjelenése furcsa, de mit sem törődve ezzel sétál lassan az ágy mellé, majd leül. Tekintetét az enyémbe fúrja.
-Jó éjszakát.-szól felém kissé rekedtes, férfias hangján.

Ajka ezúttal nem lassan, hanem gyorsan csap le az enyémre. Gyengédsége eltűnt. Vadul és szenvedélyesen csókol. Az egész testem beleremeg. Kezem tarkójára vezetem, míg az ő tenyere csípőmet simogatja. Alig veszem észre, hogy már percek óta nem tudunk elszakadni egymástól. Mesébe illő helyzet. Vele gyorsan repül az idő.
Végül ő szakítja meg kettőnk közt a csókot, majd elduruzsolja lágyan, hogy most már tényleg aludjak.
Arcomból eltűri a kósza tincset és végig simít arcomon. Homlokomra lehel egy puszit, borostája csiklandozza bőröm, mire akaratlanul is felnevetek. Zayn arcán is előbújik egy féloldalas mosoly.
Feltápászkodik mellőlem és hátrálni kezd az ajtó felé, de szemét addig nem veszi le rólam, míg el nem hagyja a szobát. Mintha azt hinné, hogy eltudnék menekülni.
Alig, hogy elmegy szemeimre vissza zuhannak a nehéz téglák. Már azt veszem észre, hogy álmodom.

Egy kisebb csattanásra ébredek meg a sötét éj leple alatt. Szemeimet megdörzsölve dőlök neki a háttámlának. Kócos hajam szinte a plafon felé nyúlik.
Remegő lábakkal kelek ki a puha ágyból, szívem mélyén félve. Az ajtót halkan nyitom ki, s a sötétben elindulok valamerre. Az orromig se látok ezért kezeimet magam elé nyújtva tapogatózok. Ahogy bizonytalanul lépkedek mezítláb, a padló alattam nyikorog, közben már lassacskán a szívroham kerülget. A konyhából idáig felhallatszik a kakukkos óra hangos ketyegése. Tik-tak, tik-tak, tik-tak, majd ezt egy másik hang követi, s sikolyom próbálom magamba fojtani az ijedségtől. Ismét az a csattanás ami felébresztett álmomból.

Reszkető végtagokkal, s apró lépésekkel baktatok az emeleten föl-alá. Úgy döntök, hogy inkább szépen visszamegyek a szobámba. Mikor benyitok, akkor kapok észbe, hogy én be se csuktam az ajtóm és ez egyáltalán nem az én szobám. A hold fénye árasztja el az egész szobát. De bár ne látnám amit látok. Az ágy teljesen felforgatva, szét szaggatva a lepedő és a párna. Az éjjeli szekrényről leverve a lámpa, az pedig darabokra törve hever a padlón. A ruhás szekrény feldöntve, a ruhák szanaszét szórva mindenhol. Megrémít a látvány.
Zayn a szoba közepén, a szőnyegen fetreng. A pólója felszakajtva az oldalán. Őrjöng és forgolódik. A hold fénye megcsillan szemfogain.

Akaratlanul is közeledni kezdek felé, s mire észbe kapok, ott térdelek mellette, bámulom míg ő szenved. Puha ajka mostanra kiszáradt, hatalmas csillogó szeme beesett lett, ragyogó fénye elveszett csak a hűvös, dühös tekintet az ami megmaradt. Bele túrok izzadságtól nedves hajába, s csuklóm nyújtom szájához, de ő felmordul és olyan erősen lök el magától, hogy hátra vágódok. 

-Nem!-üvölt.-Még egyszer nem okozok neked fájdalmat.

-Ezzel okozol nekem fájdalmat. Nem hagyod segítsek.-motyogok alig hallhatóan, közben fejem rázom lefelé hajtva, de ő mégis felfigyel szavaimra. 

Értetlen tekintete fúródik az enyémbe, de még mindig szenved, kínozza az éhség a testét. 

Hányszor mentett már meg? Viszonozni akarom azt a sok szívességét.

Lassan kúszom el az éjjeli szekrényig. Kezembe akad egy padlóról felszedett méretes összetört üvegdarab. Ujjaim közé ragadom a hegyes tárgyat. 

Tudom, hogy mit teszek és hogy mit akarok tenni. 

Lüktető eremhez szorítom és kezdem végig húzni rajta, végig Zayn-t nézem. Felszisszenek a fájdalomtól, de elhessegetem ezt az érzést. remeg a kezem és kibuggyan vöröslő vérem, ami már a padlót is áztatja. Zayn mellé mászok. A vérem szagát mélyen beszívja, teljesen megbolondítja, keze ökölbe rándul, mint aki hirtelen akarna lecsapni védtelen áldozatára. Az éhsége csak még jobban fokozódik.

Karom elkapja és teljes erejéből szorítja, hogy már majdnem eltöri.

Pislogok és alig nyitom ki a szemem, hirtelen neki vágódok a szekrénynek. Sikolyom nem is próbálom vissza fogni, olyan hirtelen történik. Feljajgatok párszor. Zayn teljes testével hozzám simul, szeme szikrázik. Csuklóm szorítja a kezébe, majd vállam magasságába emeli. Ajka vészjósló mosolyra húzódik. Nyelve végigszalad  a csuklómon elkenődött véren, majd a nyakam vonalára tér át. Hófehér szemfogait érzem bőrömön. A szívem kalapálása tölti be a szobát, elvegyülve Zayn morgásával. Testem izzad és homlokomon gördül le a verejték. Zayn már nem saját maga, eluralkodik rajta a vámpír énje. 

 Lassan szakítja fel nyakamon a bőrt, s egyre mélyeszti bele fogait. Lábaim azonnal elgyengülnek és összeesnék, ha Zayn nem szorítana a szekrényhez. Könnyeim patakként folynak le az arcomon. Sikítanék a fájdalomtól, de csak pazarolnám a hangom, mivel ő már nem rám figyel és egy árva hang sem merészkedik ki a torkomból. 

Nem törte nagyon magát azon, hogy ellent mondjon a vérnek. Önszántamból adom oda a vérem neki. Hagyhattam volna szenvedni, hagyhattam volna... De mégsem. Én így döntöttem. 

Egyik testrészemről a másikra tér át, fogának nyomait ott hagyva. Egyre jobban fáj amit csinál. Lassan már az egész testem saját vérem borítja be. Kapálózok, nyöszörgök, vergődök és kérlelem, hogy hagyja abba. 

Arca eltorzul, mikor végig néz rajtam. Szeme teljesen elkerekedik, ajkát szólásra nyitná, de nem mer megszólalni. A látvány teljesen lesokkolja. 

Testemből szinte a maradék erőm is ki száll, mintha az életem végét járnám. Térdeim meginognak alattam. Zayn szorítása enyhül és elenged. A szekrénynek dőlve csúszok le a padlóra. A levegőt kapkodva szívom az orromon át. Úgy érzem, a szívem a torkomban dobog. 

Nyakamon valami meleg folyik végig, mire kezem oda kapom. Ujjaim végén látom a vérem, ami lecsöppen a padlóra. 

Zayn a tekintetem keresi, s mikor a szemünk találkozik, hátrálni kezd ijedtem. Háta mögött kapkod azért, hogy megtalálja a réz anyagú kilincset. Ki vágja az erkélyajtót, aminek üvege majdnem eltörik, majd eltűnik a sötét éjszakában.