Előzetes

Sziasztok! Megjöttem a 21. rész előzetesével. :))
Elmondhatatlanul hálás vagyok nektek a hozzászólásokért és a feliratkozókért is. Nem tudok mást mondani, csak annyit, hogy jó olvasást és most se spóroljatok a kommentekkel. Továbbá várom a csere kéréseket és a feliratkozókat <333 Remélem elnyeri tetszéseteket ez a pici előzetes is. 
Sok puszii: Patrícia
Ui.: Facebook csoport (csatlakozzatok sokan) + zenével tessék hallgatni!!!

***

Plumb-Don't Deserve You

A levelet összegyűrve a kezembe, ugrok ki az ágyból. A lepedőt magam köré csavarom és kirohannék a szobából, de a nagy sietségbe orra bukok. Káromkodva, idegesen próbálok felállni, de végül négykézláb mászva jutok ki a napfényes folyosóra.
Az nem lehet. Nem mehetett el.
-Zayn!-kiáltom a nevet kétségbeesetten.
Megnézem a saját szobám, vele együtt az egész ház minden egyes zugát.
Nincs itt.
Elment. Vele az én boldogságom is. A levél kicsúszik a kezemből, le a földre.
Egyedül vagyok, itt hagyott, csak azért, hogy biztonságban tudjon. Fáj.
Megremeg testem alatt a lábam, elesnék, ha nem ragadnám meg a lépcsőkorlátot.
Amit érzek az számomra megmagyarázhatatlan.
Magány. Ezt még a bánat sem tudja felemészteni. Harag, fájdalom egyesül, most már egyet alkot a szenvedéssel.

Csak még egy másodpercre... csak még egyre, láthatnám arcát, s tökéletes vonásait.
Talán még magam sem állok készen és bizonytalan is vagyok, de elmondanám, hogy ő alkotja számomra a világot.
Megváltoztatott lelkileg és testileg is. Megadta a módot, hogy szeressen, hogy vele legyek, de ennek vége.
A lépcső legalsó fokára huppanok. Szemem a könny fátylával telik meg. Egyetlen társam a csend. Kérdések, s a meg nem adott válaszok kerítenek körbe.
Megbánni már túl késő lenne tetteinket, de együtt estünk bűnbe.
Szörnyű belegondolni, hogy itt ér véget kettőnk útja. Csak egy töredék, egy emlékkép amit őrizni fogok a lelkemben, ezeket soha nem fogom szabadjára engedni. Bennem élnek majd.
Szétszaggatott szívem, mintha kirakós lenne, amiből pár darab a mélybe vész és soha többé nem kerül meg.

Hirtelen az ég dörren, majd egy villanás kíséretében érkezik a vihar. Az esőcseppek koppannak a háztetőn, és bever a nyitott ablakon, elárasztva a levelet.
Felveszem, mielőtt teljesen elázna. A szépen megformázott betűk elfolynak és feketére festik a papírt. Tartalmát még így sem tudom feledni.