Mielőtt belekezdenénk, szeretném megköszönni a segítséget Ruip Martinnak! Nehézségek árán, de
sikerült megírnom az első részt.
Na de nem is beszélek. Olvasásra fel! :DD Ui.: nagyon örülnék pár kommentnek!
Futok! Menekülök az erdőn keresztül! Nem vihetnek vissza. Nem akarok visszamenni abba a
porfészekbe.
-Hé te! Idegyere, de rögtön!-kiállt utánam az egyik felügyelő.
Úgy teszek, mintha nem is hallottam volna, csak futok tovább . A talaj egyszerre elfogy a lábam alól.
Elesek. Sajog mindenem, de nem gondolok a fájdalomra, felállok és körbe tekintek, hogy merre tovább. Már beesteledett, eléggé hűvös van és bármelyik pillanatban eshet az eső. A tájra kisebb köd is eresz-
kedett, ami még félelmetesebbé teszi az erdőt.
A felügyelő, aki üldözött, utolér és elkapja
a karom. A szorításából nem enged.
Csak a dühös tekintetét látom magam előtt.
Valamit tennem kell. Menekülni. A jobb térdem
felhúzom és egyenesen a legérzékenyebb
pontját találtam el, mire fájdalmas nyögések közepette a földre rogy, a karom elengedi, így egérutat nyerhetek.
Az ég hirtelen dörren és az eső már szakad is,
mintha dézsából öntenék.
Ruhám egyből elázott.
A távolban fényt pillantok meg, majd kirajzolódik egy ház alakja. Teljes sebességemre kapcsolok, már
ami megmaradt és rohanok. Az ajtót célzom meg és püfölni kezdem. Közben hátra-hátra tekintek, hátha
az üldözőm nem adta fel. A félelmem beigazolódott. Még jobban kezdem ütni az ajtót.
-Hé! Kérem engedjenek be!-kiabálok kétségbeesve, de senki nem nyit nekem ajtót.-Kérem nyissák ki!
Szívem egyre hevesebben ver az izgalomtól, amikor a férfi megragadja a csuklóm és el ráncigál az ajtót-
tól.
-Hé bazdmeg, jó hogy be nem töröd!-nyílódik az ajtó és kilép egy fekete hajú, borostás kb. 19 évesnek
kinéző fiú.
-Uram elnézést a kellemetlenségért. A lánynak agyi gondjai vannak. Sajnos nem tudja, hogy mit csinál.-jelenti ki a felügyelő.
-Ez nem igaz. Eressz már el!-kiálltok fel, majd a pasas lábára taposok és a fiúhoz szaladok.-Nagyon
kérlek segíts. Nem karok visszamenni az árvaházba!- nézek rimánkodva a barna szemébe.
Arcán meglepettséget látok. Folyamatosan figyel és nem veszi le rólam a szemét. Képzelem mit láthat.
Egy szét ázott, sártól mocskos barna hajú csajt aki lehet hogy tényleg begolyózott?
Lábaim még mindig szüntelenül remegnek és a szívem úgy kalapál, hogy majdnem kiugrik a mellkasomból.
-Hé! Nem lesz semmi gond.-mosolyog rám, majd a férfihoz fordul.-Nem lehetne megoldani, hogy a
lány itt maradjon?
-Nos, Mr. Malik és ebben önnek nem tudok segíteni, de szíveskedik ellátogatni az árvaházba, minden
gond nélkül, örökbe tudja fogadni a lányt.-lép mellém.-Most viszont ha megbocsájt! Vissza kell vinnem!
A felügyelő helyett a srác fogja meg a kezem és maga mögé tol.
-A lány marad!-morog a védelmezőm és mielőtt beinvitál a házba, én gúnyosan kiöltöm a nyelvem a
felügyelőre. A fiú becsukja maga mögött az ajtót amit néhány perccel ezelőtt majdnem betörtem.
-Mi a neved?-kérdi idegesen
-L..Lola.-felelek dadogva és halkan
-Én Zayn vagyok.-nyújtja felém a kezét.
Nem fogok vele kezet, mire dühösen elhúzza.
-Köszönöm!-beszélek alig hallhatóan.
-Nem kell hálálkodni.-flegmázik.-Gyere. Megmutatom az ideiglenes szobád, aztán majd holnap a
srácokkal kitaláljuk, hogy mi legyen veled.
Srácok? Ugye nem egy pedofilt fogtam ki? Atya ég mibe keveredtem?
Elindult előttem, fel a lépcsőn, de én nem követtem
-Mi van nem jössz?-kiállt utánam mérgesen, mire egy kicsit megijedek és loholok a nyomában.
Amint felértünk az emeletre, egy hosszú folyosóra fordultunk. A falak narancssárgára voltak festve.
A folyosó legvégén lévő szobába nyitott be, felnyomta a villanyt és belépett rajta. A lélegzetem is elállt.
Tágas és otthonos! Tökéletes.
-Megfelel?-néz rám, mire egy aprót bólintok.-Van
fürdőszoba és ha végeztél, gyere le a konyhába,
aztán adok enni.-ezzel kimegy és bevágja maga-
mögött az ajtót.
Ennek ez a mániája, hogy ajtókat vagdos?