IX. rész Előzetes

Csajok. Röstellem amiért néha kicsit későn hozom a részt, de meg kell értenetek, hogy nekem is kell élet. Anyám rájött, hogy van blogom! Azt akarja, hogy fejezzem be pedig nekem ti vagytok a mindeneim. Tudom, hogy nem vagyok nagyszerű író. Visszatérve én nem akarom, hogy megszűnjön ez a blog. Egyszer már fel akartam adni, de nem tettem. Szóval a végsőkig ki fogok tartani, mert szeretlek titeket, de most csak egy kis előzetessel tudok szolgálni nektek. Remélem nem baj. Igyekezni fogok. És azt is sajnálom, hogy nem írok választ a komikra. 

***

Zayn a nyakánál fogva rángatja le rólam a vámpírt és behúz neki egyet teljes erejéből. A férfi nem tántorodik meg, Zayn-nek ront, hozzá vágja a fához és az ágak közt ragad. Az események láttán elborzadok és Zayn nevét sikítom, aki nyögve esik le a fa ágai közül. Oda mászok hozzá és rám néz bűntudatosan. Szemei már nem gesztenye barna színben csillognak, hanem ijesztő vörösben.

 Lesüti a szemét, feltápászkodik a már lassan mocsárrá alakult földről és minden erejét beleadva, fogait kieresztve, dühösen, morogva rohan a férfi felé, de az elkapja Zayn nyakát, a magasba emeli és  fojtogatni, majd a szabadon maradt kezével verni kezdi. Szörnyű ránézni Zayn-re. Arca már véres, látszik rajta, hogy kimerült.

Nem hagyhatom, hogy megölje.

Az eső még jobban esik és szinte már fáj, ahogy a bőrömhöz ér. A földre tekintek és felcsillan a szemem, amikor meglátok mellettem egy vastag fa ágat. A kezembe veszem, megszorítom és felkelek a sáros földről.
Zayn-re nézek, aki már lassan az utolsókat leheli.
Meglendítem a kezem és az ággal egy hatalmas ütést mérek a támadóm tarkójára, mire mind a ketten a földre esnek. Pár másodpercig ott maradnak, de a férfi kel fel elsőnek, Zayn-t ott hagyva, engem vesz célba.

A fának nyom. Szememet összeszorítom és várom a véget, de nem történik semmi. Csak egy gyengéd kezet érzek a karomon, ami egyre lejjebb csúszik. A szemem kinyitom, meglátom a leszegett fejű vámpírt és az előttem összeesett Zayn-t.