IX. rész

Ezt kötelező hallgatni!: zene

***

Zayn a nyakánál fogva rángatja le rólam a vámpírt és behúz neki egyet teljes erejéből. A férfi nem tántorodik meg, Zayn-nek ront, hozzá vágja a fához és az ágak közt ragad. Az események láttán elborzadok és Zayn nevét sikítom, aki nyögve esik le a fa ágai közül. Oda mászok hozzá és rám néz bűntudatosan. Szemei már nem gesztenye barna színben csillognak, hanem ijesztő vörösben.

 Lesüti a szemét, feltápászkodik a már lassan mocsárrá alakult földről és minden erejét beleadva, fogait kieresztve, dühösen, morogva rohan a férfi felé, de az elkapja Zayn nyakát, a magasba emeli és  fojtogatni, majd a szabadon maradt kezével verni kezdi. Szörnyű ránézni Zayn-re. Arca már véres, látszik rajta, hogy kimerült.

Nem hagyhatom, hogy megölje.

Az eső még jobban esik és szinte már fáj, ahogy a bőrömhöz ér. A földre tekintek és felcsillan a szemem, amikor meglátok mellettem egy vastag fa ágat. A kezembe veszem, megszorítom és felkelek a sáros földről.
Zayn-re nézek, aki már lassan az utolsókat leheli.
Meglendítem a kezem és az ággal egy hatalmas ütést mérek a támadóm tarkójára, mire mind a ketten a földre esnek. Pár másodpercig ott maradnak, de a férfi kel fel elsőnek, Zayn-t ott hagyva, engem vesz célba.

A fának nyom. Szememet összeszorítom és várom a véget, de nem történik semmi. Csak egy gyengéd kezet érzek a karomon, ami egyre lejjebb csúszik. A szemem kinyitom, meglátom a leszegett fejű vámpírt és az előttem összeesett Zayn-t.

Kapkodok a levegőért és próbálom feldolgozni azt, ami az elmúlt 20 percben történt, viszont sikertelen. Gondolkodás nélkül futni kezdek, de hirtelen megdermed a lábam és utam vissza vezet a földön fekvő Zayn-hez. Letérdelek mellé, kezét átemelem a tarkómon és lassan húzom fel, bár nehezen áll talpra.
Az eső továbbra is esik, elmossa a halott vámpír kicsorgott vérét, ami már Zayn arcán és a pólóján is megtalálható. Kezem szorosan a hátának támasztom és elindulunk egyenesen előre, de az első pár lépénél, Zayn súlya alatt térdre rogyok, velem együtt ő is, aki már alig van eszméleténél.
Erőt veszek magamon, felhúzom Zayn-t és ismét neki vágunk az útnak. Megmentőm egész végig lehajtott fejjel botorkál és néha ő rogy össze. Már azon jár agyam, hogy végleg feladom, majd reggel tovább megyünk, de a távolban fényt pillantok meg és hamar kiderül, hogy Zayn háza az.

Az ajtót szinte úgy esünk be. Zayn-t egyből a kanapéhoz húzom és elfektetem, amíg keresek valami elsősegély féleséget, hogy ellássam a sebeit. Egy fehér rongyot vizezek be és rögtön odasietek a kanapéhoz.
Leülök mellé és gyengéden húzom végig a véres homlokán, mire felnyög és egy kicsit összerezzenek.

Szemeit kinyitja és rám néz csillogó tekintettel. Arcát tovább törölgetem.
-Miért nem hagytál ott?-suttogja a szavakat, de látom rajta, hogy megerőltető neki a beszéd.
-Te is megmentettél engem. Így kvittek vagyunk.-veszem el a rongyot arcától, bele nézek a szemébe és a gyomrom összerándul. Előveszek egy sebtapaszt, de Zayn megállít.
-Hagyd csak. Pár perc és nyoma se lesz.
-Miért nem mondtad, hogy mi vagy valójában?-hajtom le a fejem.
-Mindenkinek vannak titkai. Nos, ez az én titkom és mivel már te is tudod, a te titkod is.-állam alá nyúl gyengéden és felemeli a fejem.-Még csak pár napja vagy itt és nem voltál felkészülve, hogy elmondjam neked. Nem így akartam. Nem akartam, hogy lásd, nekem ilyen oldalam is van, mert nem szeretném, hogy esténként félve hajtsd álomra a fejed. Nem akarom, hogy félj tőlem.

Tekintetünk összeakad és érzek valami bizsergést, valami furcsát. Az arcán a sebek már begyógyultak. Semmi heg vagy zúzódás.
Lassan felül a kanapén. Csapzott haja kócosan áll a fején. Kezét, a mellkasán pihenő kezemre csúsztatja és a figyelmem oda irányul. Arca hirtelen közeledni kezd felém. Telt ajkai csábítóan hívogatnak magához.

***
Sziasztok csajok. Na kész lett az egész rész. Viszont ne lőjetek le azért, mert egy "jó" résznél hagytam abba.
Na az van, hogy a blog marad!!! 
Komizzatok, pipázzatok és iratkozzatok fel ha tetszik a blog. Osszátok meg bárhol. hamarosan hozom a 10. részt!!!