Előzetes

Sziasztok. Meghoztam a következő rész előzetesét. Nagyon nagyon hálás vagyok a 65 feliratkozóért és a kommentekért. Viszont: tudomásomra jutott, hogy valaki igencsak koppintja a blogom, de ezt majd megbeszélem az illetővel, mert sajnos tudom, hogy ki az.
Remélem tetszeni ez a kis előzetes. Várom a kommenteket és az újabb olvasókat!!!
Millió puszii: Patrícia 
ui: kérlek zenével hallgassátok, mert nagyon passzolni fog majd a teljes részhez.

***
zene: itt


El-el sipogok valamit válaszként. Meglep, hogy így eltaszít magától. Légy erős.-szólal meg egy hang a fejemben. Nem szabad most sírnom. Könny-semmi az!
Zayn nem hátrál, viszont az egy méteres távolság meg van köztünk, amit szívesen megszüntetnék.
Arca tele van aggodalommal. Ömlenének belőlem a szavak.
Elmondanám, hogy utálom és elmondanám, hogy szeretem.
Karjaim úgy lógnak testem mellett, mint egy fűzfa ágai.
Álljuk egymás tekintetét. Zayn, hol elkapja a tekintetét, hol engem néz.
-Kegyetlen vagy.-szűkül össze a szemem.
Egy pillanatra meghökkent a lenéző tekintete. Mintha egy örökkévalóságig hallgatna és soha többé nem szólalna meg.
Türelmem lassan és fokozatosan kezd elfogyni. Olyan, mint egy gyerek. Nyomaszt ez a csend.
-Mondj már valamit az istenit!-csattanok fel.
Tekintetét szélsebesen rám kapja, szemei kikerekednek a meglepettségtől.

-Késő van.-lazul el az arca.
Alakja kezd felém közeledni, megfontolva minden lépést.
Kezét gyengéden simítja végig arcomon, amitől rögtön görcsbe rándul a gyomrom.
-Ennyi? Ennyi amit mondasz?-tárom szét a karom és visszacsöppenek a kegyetlen valóságba.
Ez nem egy tündérmese, amilyet régen anya mesélt nekem. Közel sem az.
-Az amit mondani akarok, nem azonos azzal, amit tennem kell.-húz magához közelebb, miközben a pólóm szélét markolja. Arcom pír önti el.
Egy mozdulattal az ölébe kap. Lábaim, derekán összekulcsolom, karjaimmal félénken ölelem át nyakát.