XIV. rész

Sziasztok! meghoztam a részt... :)) mielőtt belekezdenénk, szeretném megköszönni a sok segítséget egy nagyon jó barátnőmnek, aki egy csodálatos író: Patka Heni-nek :))
Mit szóltok az új kinézethez??? lehet, hogy most egy kicsit rövidebb lett a rész, ezért ne haragudjatok rám...
Na és akkor a rész :)) komizzatok, iratkozzatok és pipáljatok <3 szeretnék nagyon sok komit!
***
Zene: ->itt<-

A lángok magasra csapnak. Agyam csak később kapcsol, hogy ideje lenne cselekedni.
-Nyissák ki!... Valaki!-üvöltök, de senki nem hallja a segélykérésemet.
Az ajtót rohanom meg. Ütöm és rugdalom is kétségbeesetten, de nem történik semmi. A tűz egyre jobban terjed idebent, vele együtt a füst is.
Folyamatosan köhögök és alig kapok levegőt. Könny árad a szememből. Az ajtónak dőlve, lecsúszok a földre. Verejték és kosz borítja be a testem. Ruháim és hajam átvette a füst szagát. A hőmérséklet biztosan eléri a 70 °C-ot. Megtörten és remény veszve húzom fel lábaimat, amit átkarolok. Könnyeim megállás nélkül folynak le az arcomon.

Tüdőm lassan telik meg a mérgező gázzal.
-Zayn.-mondom halkan a nevet.
Testem felmondja a szolgálatot és oldalra dőlök. Elvesztem az eszméletem. A szemeim lecsukódnak bár belül, a lelkem mélyéből egy hang kiállt rám: ébredj!
Ekkor egy hatalmas reccsenést hallok, mire kinyitom a szemem. Az óriási homály közepette egy árnyékot látok közeledni felém. A hangját nem hallom, látni sem látom az arcát. Mégis úgy érzem biztonságba vagyok. S végleg elalszom.

***

Valami sötét. Valami hideg. Csak süllyedek egyre mélyebbre és mélyebbre. A jéghideg víz húz le. Előttem a Hold képe. Körülöttem nincs semmi. Semmi csak a sós tenger. A levegőm kezd elfogyni. Kapálózok és a felszínre akarok jutni, de valami nem enged. Valami...
-Beszéltem az orvossal. Pár napig még bent tarják. De ha ilyen ütemben gyógyul továbbra is, akkor akár több hétig is. Hallod Zayn?
-Szerencséje volt. Ezúttal!-egy gyengéd kéz végig simít a homlokomon. -Kicsi Lola. Az én hibám.
Az ajtó hangosan csapódik és lépteket hallok. Szemem csak résnyire bírom kinyitni.
Hol vagyok? Ez ki? Minden fehér, nagy fekete foltokkal.
-Jobban tennéd, ha vigyáznál rá. Nem akarom, hogy olyan sorsa jusson, mint Emily.-a homály lassan szerte foszlik és felfedem Harry arcát és Zayn arcát.
A hangok egyre hangosabbak lesznek körülöttem. Veszekednek.
-Harry, Zayn! Most már elég legyen. Ez egy kórház!
Szemem megrebben.
-Mi... mi történt?-kérdezem végül, majd lassan próbálok magamhoz térni. A fejem csak úgy lüktet, nem bírok megmozdulni.

A szoba fehér színűre van festve. Az ágy mellett, szintén fehér ajtó. Közvetlenül mellettem, a másik oldalon, egy monoton pittyegő gép, a szatmérő. Jobb kezembe, apró tű van beleszúrva, amiből egy vékony cső vezet ki. Ezen át folyik az infúzió. Kórházban vagyok.
-Lola. Hát felébredtél?-kérdezi az ágyam mellett aggódó arccal ülő Liam.
Zayn-re téved a tekintetem, akinek ég a szeme a dühtől. Az ajtót majdnem kirántva a helyéről, távozik a kórteremből, Harry-vel együtt. Liam-re nézek ijedten, de ő mosollyal lenyugtat.
-Csak pihenj. Most erre van szükséged.-áll fel az ágyam melletti fa kisszékről és ő is elmegy.

 Újra egyedül. Minden testrészem ordít a fájdalomtól. Sírni volna jó, de sajnos nem megy. A hatalmas csönd összetöri a szívem, ami már eddig is sajgott. Sikítani lenne kedvem és vagdalózni. A szemközti ablakot pásztázom. Későre járhat. Sötét van odakint. Csupán csak London lápáinak fénye szűrődik be a szobába. Vészjósló vihar, elkezdi az siratni az éjjelt és sötét álmokat vadász. Félek... Jobban magamra húzom a takaróm, s próbálok a puha ágyba süppedni, biztonságot keresve.
Egyszer csak nyílik az ajtó és belép rajta egy idegen. Fehér köpenyt visel magán, összegombolva. Lehajtott fejjel érkezik. Maga után gondosan becsukja az ajtót és oda sétál mellém.

Lassan ültet fel az ágyon, én csak nyöszörgök. A kezében lévő poharat átadja nekem. Apró ujjaimmal megfogom és bele kortyolok az átlátszó folyadékba. Ahogy a számba kerül, s megízlelem, a mintás padlóra köpöm és fintorogni kezdek.
-Ez keserű.-mondom halkan, de az orvost, mint látszik nem igazán érdekli, így ismét iszok a gyógyszerből. A szemében van valami... Valami ijesztő és félelmetes, ami a lelkemig hatol. Remegek.
-Nem baj. Aludj jól.-ahogy kimondja ezeket a szavakat, újra nehéznek érzem pici testem és visszadőlök az ágyon. Félig nyitott szemmel még látom, ahogy az orvos elmosolyodik.

Hirtelen a huzat becsapja az ajtót és az ablak kivágódik. A villanykörte kiég. A függöny bár eltakarja, de Zayn alakja tűnik fel a korom sötét szobában. A szeme vörösen izzik, s végül az orvosra ront, aki ijedtében elejti a poharat, ami széttörvén. elterül a kövön, tartalmával együtt.
Csontjait egyesével tördeli el, a végén a nyakába veti magát, megfogja a fejét és már csak egy roppanást hallok.