X. rész

zene: -> itt <-

Én is lassan közeledni kezdek felé. Úgy vágyom a csókjára, mint virág az esőre. Akarom. Szükségem van rá, mindennél jobban.
Ajkainkat csak pár centiméter választja el. Érzem meleg, mentolos leheletét az arcomba. Szívem hatalmasat dobban, amikor ajkait éppen hogy csak hozzá érinti az enyémhez, de nem csókol meg hanem zavartan húzódik el tőlem. Egymás szemébe nézünk.

Nem okolom, hisz óriási a korkülönbség köztünk. Viszont első csókom lett volna.

-Sajnálom.-motyogom halkan a bocsánatkérés szavát.
Felállok a kanapéról és lehajtott fejjel ballagok fel a meleg szobámba.  Le dobom magamról a vizes pizsim, helyette előveszek egy újat és azt húzom fel. Félig száraz hajam, megtörlöm, majd kifésülöm.
Rá pillantok az éjjeli szekrényen szekrényen pihenő órára, ami már 10:12-őt üt. Felsóhajtok, lenyomom a villanyt és a sötétbe botorkálok el az ágyamig. Ráfekszek és magamra húzom a puha takarót.
Forgolódok párat, végül lassan hunyom le a szemem. Elgyengül a testem és az ágy magába húz. Kezdem kizárni a külvilág hangjait, de egy halk ajtónyikorgásra mégis felfigyelek. Bár már erőm sincs kinyitni a szemem és felkelni, mégis érzékelem, hogy mi történik és Zayn illatát is érzem.

Lépteit egyre közelebbről és közelebbről hallom, majd megtelepedik az ágyam mellett.
Sóhajt egy nagyot, majd kezével végig simít a hajamon.
-Jó éjt kicsi Lola.-suttogja, pár másodpercig van mellettem, végül elhagyja a szobát.
Teljesen elhagyom a testem és álomba merülök.

Még úgy tűnik várnom kell az első csókomra. Azt szokták mondani, hogy az igazán jó dolgokra megéri várni. Remélem tényleg.

***2 hét elteltével***

Kissé álmosan kelek ki az ágyból és ásítok egy hatalmasat. 2 hete hogy itt vagyok. Csak telnek a napjaim. Túl gyorsan. Nem bírok szabadulni attól a majdnem csóktól. Hihetetlen.

Kezembe veszem a fésűm és átgereblyézem vele hosszú barna hajam, majd a szekrényem elé lépek, kitárom az ajtóit és bámulom a rengeteg ruhát, amik csak arra várnak, hogy felvegyem őket.
Az órára nézek ami monoton pittyeg és negyed 8-at mutat.
Elhúzom a függönyt, kinyitom az ablakot és csak ámulok a gyönyörű tájon. A fák virágba borultak. A méhek zümmögésétől zajos az erdő. Süt a nap, egy felhő sincs az égen. Gyorsan megváltozott az idő.
-Szia kicsim.-hallom anya hangját a hátam mögül, mire megfordulok. 2 hete nem látogatott meg.
-Te tudtad.-morgok rá.-Te tudtad és nem mondat el.
-Sajnálom.-hatja le a fejét szomorúan. Ezek szerint érti  miről is van szó.
-Hazudtál.-nézek a szemébe, miután fel emelte a fejét.
-Egy angyal soha nem hazudik.-rázza a fejét.
-Nem, tényleg nem. Csak nem mond igazat.-mondom a szemébe a szavakat. Rögtön meg is bánom, de jogos a haragom, hisz ő tudta, hogy Zayn vámpír, mégsem árulta el.-Anya. Kérlek ne haragudj rám.-mentegetőzök. Elmosolyodik és eltűnik.

Megbántottam. Megbántottam és most elment. Nem akartam megbántani. Főleg nem őt. Aki élete adott nekem. Aki gondozott. Aki védelmezett. Aki segített. Nem ezt érdemli!

Lesétálok a lépcsőn, be a konyhába. Csönd van az egész házban. Csak a hűtő zaját lehet hallani. Kitárom az ajtaját és kiveszem belőle a tejet. A polcról leveszek egy Garfield-os bögrét, beletöltöm a tejet és berakom a mikroba.

Miután felmelegedett kiveszem, leülök vele egy székre és elkezdek szürcsölni a bögréből. Amikor teljesen kiürítettem belerakom a mosogatóba és meleg vizet engedek bele és elhagyom a helyiséget. A korlátot fogva felballagok a lépcsőn.

Felérve a szobámba az ágyamon meg pillantok egy nagy tengerkék dobozt, kék szalaggal a tetején. felvonom a szemöldököm és furán nézek az ágyamon heverő csomagra. Lassan sétálok oda. Remegő kézzel nyúlok a doboz fedeléhez és óvatosan emelem le róla a tetejét. El áll a lélegzetem amikor meglátom, hogy mi van benne. Mosolyogva veszem ki belőle a gyönyörű, kék ruhát.
magam elé tartom a pánt nélküli ruhát és pördülök vele egyet a tengelyem körül.
-Reméltem, hogy tetszeni fog.-áll mellém Zayn egy kis mosollyal az arcán.
-Ezt... ezt miért kapom?-nézek rá meglepetten.
-Ma lesz egy díjátadó, utána egy olyan bál féleség. Nem akarlak itthon hagyni egész éjjel és arra gondoltam, hogy... hát... eljöhetnél... velem.-kikerekedett szemekkel hallgatom amit mond és alig hiszem el. Mosolyogva bólintok egy picit.
-Nagyon szeretnék elmenni veled.-Zayn szeme felcsillan, hátat fordít és az ajtóhoz sétál, de vissza néz.
-Este 7- re legyél kész.-vidáman hagyja el szobámat.

***

Sziasztok. Hát mit is mondjak. Nagyon hálás vagyok a 21 feliratkozóért és a több mint 5000 oldalmegjelenítésért. Imádlak titeket. A kövi rész jövő hét péntekre várható a szülinapom napjára. Addig is komizzatok és iratkozzon fel aki szeretne ja és pipázzatok <3 puszii mindenkinek :)

IX. rész

Ezt kötelező hallgatni!: zene

***

Zayn a nyakánál fogva rángatja le rólam a vámpírt és behúz neki egyet teljes erejéből. A férfi nem tántorodik meg, Zayn-nek ront, hozzá vágja a fához és az ágak közt ragad. Az események láttán elborzadok és Zayn nevét sikítom, aki nyögve esik le a fa ágai közül. Oda mászok hozzá és rám néz bűntudatosan. Szemei már nem gesztenye barna színben csillognak, hanem ijesztő vörösben.

 Lesüti a szemét, feltápászkodik a már lassan mocsárrá alakult földről és minden erejét beleadva, fogait kieresztve, dühösen, morogva rohan a férfi felé, de az elkapja Zayn nyakát, a magasba emeli és  fojtogatni, majd a szabadon maradt kezével verni kezdi. Szörnyű ránézni Zayn-re. Arca már véres, látszik rajta, hogy kimerült.

Nem hagyhatom, hogy megölje.

Az eső még jobban esik és szinte már fáj, ahogy a bőrömhöz ér. A földre tekintek és felcsillan a szemem, amikor meglátok mellettem egy vastag fa ágat. A kezembe veszem, megszorítom és felkelek a sáros földről.
Zayn-re nézek, aki már lassan az utolsókat leheli.
Meglendítem a kezem és az ággal egy hatalmas ütést mérek a támadóm tarkójára, mire mind a ketten a földre esnek. Pár másodpercig ott maradnak, de a férfi kel fel elsőnek, Zayn-t ott hagyva, engem vesz célba.

A fának nyom. Szememet összeszorítom és várom a véget, de nem történik semmi. Csak egy gyengéd kezet érzek a karomon, ami egyre lejjebb csúszik. A szemem kinyitom, meglátom a leszegett fejű vámpírt és az előttem összeesett Zayn-t.

Kapkodok a levegőért és próbálom feldolgozni azt, ami az elmúlt 20 percben történt, viszont sikertelen. Gondolkodás nélkül futni kezdek, de hirtelen megdermed a lábam és utam vissza vezet a földön fekvő Zayn-hez. Letérdelek mellé, kezét átemelem a tarkómon és lassan húzom fel, bár nehezen áll talpra.
Az eső továbbra is esik, elmossa a halott vámpír kicsorgott vérét, ami már Zayn arcán és a pólóján is megtalálható. Kezem szorosan a hátának támasztom és elindulunk egyenesen előre, de az első pár lépénél, Zayn súlya alatt térdre rogyok, velem együtt ő is, aki már alig van eszméleténél.
Erőt veszek magamon, felhúzom Zayn-t és ismét neki vágunk az útnak. Megmentőm egész végig lehajtott fejjel botorkál és néha ő rogy össze. Már azon jár agyam, hogy végleg feladom, majd reggel tovább megyünk, de a távolban fényt pillantok meg és hamar kiderül, hogy Zayn háza az.

Az ajtót szinte úgy esünk be. Zayn-t egyből a kanapéhoz húzom és elfektetem, amíg keresek valami elsősegély féleséget, hogy ellássam a sebeit. Egy fehér rongyot vizezek be és rögtön odasietek a kanapéhoz.
Leülök mellé és gyengéden húzom végig a véres homlokán, mire felnyög és egy kicsit összerezzenek.

Szemeit kinyitja és rám néz csillogó tekintettel. Arcát tovább törölgetem.
-Miért nem hagytál ott?-suttogja a szavakat, de látom rajta, hogy megerőltető neki a beszéd.
-Te is megmentettél engem. Így kvittek vagyunk.-veszem el a rongyot arcától, bele nézek a szemébe és a gyomrom összerándul. Előveszek egy sebtapaszt, de Zayn megállít.
-Hagyd csak. Pár perc és nyoma se lesz.
-Miért nem mondtad, hogy mi vagy valójában?-hajtom le a fejem.
-Mindenkinek vannak titkai. Nos, ez az én titkom és mivel már te is tudod, a te titkod is.-állam alá nyúl gyengéden és felemeli a fejem.-Még csak pár napja vagy itt és nem voltál felkészülve, hogy elmondjam neked. Nem így akartam. Nem akartam, hogy lásd, nekem ilyen oldalam is van, mert nem szeretném, hogy esténként félve hajtsd álomra a fejed. Nem akarom, hogy félj tőlem.

Tekintetünk összeakad és érzek valami bizsergést, valami furcsát. Az arcán a sebek már begyógyultak. Semmi heg vagy zúzódás.
Lassan felül a kanapén. Csapzott haja kócosan áll a fején. Kezét, a mellkasán pihenő kezemre csúsztatja és a figyelmem oda irányul. Arca hirtelen közeledni kezd felém. Telt ajkai csábítóan hívogatnak magához.

***
Sziasztok csajok. Na kész lett az egész rész. Viszont ne lőjetek le azért, mert egy "jó" résznél hagytam abba.
Na az van, hogy a blog marad!!! 
Komizzatok, pipázzatok és iratkozzatok fel ha tetszik a blog. Osszátok meg bárhol. hamarosan hozom a 10. részt!!! 

IX. rész Előzetes

Csajok. Röstellem amiért néha kicsit későn hozom a részt, de meg kell értenetek, hogy nekem is kell élet. Anyám rájött, hogy van blogom! Azt akarja, hogy fejezzem be pedig nekem ti vagytok a mindeneim. Tudom, hogy nem vagyok nagyszerű író. Visszatérve én nem akarom, hogy megszűnjön ez a blog. Egyszer már fel akartam adni, de nem tettem. Szóval a végsőkig ki fogok tartani, mert szeretlek titeket, de most csak egy kis előzetessel tudok szolgálni nektek. Remélem nem baj. Igyekezni fogok. És azt is sajnálom, hogy nem írok választ a komikra. 

***

Zayn a nyakánál fogva rángatja le rólam a vámpírt és behúz neki egyet teljes erejéből. A férfi nem tántorodik meg, Zayn-nek ront, hozzá vágja a fához és az ágak közt ragad. Az események láttán elborzadok és Zayn nevét sikítom, aki nyögve esik le a fa ágai közül. Oda mászok hozzá és rám néz bűntudatosan. Szemei már nem gesztenye barna színben csillognak, hanem ijesztő vörösben.

 Lesüti a szemét, feltápászkodik a már lassan mocsárrá alakult földről és minden erejét beleadva, fogait kieresztve, dühösen, morogva rohan a férfi felé, de az elkapja Zayn nyakát, a magasba emeli és  fojtogatni, majd a szabadon maradt kezével verni kezdi. Szörnyű ránézni Zayn-re. Arca már véres, látszik rajta, hogy kimerült.

Nem hagyhatom, hogy megölje.

Az eső még jobban esik és szinte már fáj, ahogy a bőrömhöz ér. A földre tekintek és felcsillan a szemem, amikor meglátok mellettem egy vastag fa ágat. A kezembe veszem, megszorítom és felkelek a sáros földről.
Zayn-re nézek, aki már lassan az utolsókat leheli.
Meglendítem a kezem és az ággal egy hatalmas ütést mérek a támadóm tarkójára, mire mind a ketten a földre esnek. Pár másodpercig ott maradnak, de a férfi kel fel elsőnek, Zayn-t ott hagyva, engem vesz célba.

A fának nyom. Szememet összeszorítom és várom a véget, de nem történik semmi. Csak egy gyengéd kezet érzek a karomon, ami egyre lejjebb csúszik. A szemem kinyitom, meglátom a leszegett fejű vámpírt és az előttem összeesett Zayn-t.

Negyedik Díj :))

Nagyon köszönöm a díjat: Kincső Kauka :))

Szabályok: 

1, Írj magadról 11 dolgot

2, Válaszolj 11 kérdésre

3, Tegyél fel 11 kérdést

4, Küldd tovább 11 embernek

11 dolog magamról:

1. 16 éves leszek

2. Imádom a vámpírokat és természetfeletti lényeket

3. Énekes akarok lenni

4. Magyargencsen élek

5. Most már anya is tudja, hogy van blogom

6. Második nevem Csenge

7. Van egy directioner nyakláncom és egy Zayn karkötőm

8. 3 One Direction oldalon vagyok admin

9. Barna szemem van

10. Imádok sportolni

11. Tervezem, hogy írok egy másik blogot

[+1]. Örülök a díjnak :))

Válaszolok 11 kérdésre:

1.Mitől félsz jobban az életben?- hogy nem teljesülnek a vágyaim.

2.Mit szeretnél elérni az életbe?- hogy felfigyeljenek az írásaimra és az ének hangomra

3.Ha találkoznál egy űrlénnyel hogy reagálnál?- szerintem elfutnák :DD

4.Hiszel az UFOkban?- senki nem tudja, hogy mi van a világűrben

5.Szereted az OREOT??- még nem ettem olyat, de tuti, hogy megkóstolom

6.Babonás vagy?- egy kicsit igen

7.Egyke vagy testvér?- egyke

8.Milyen nyelveken tanulnál?- francia, olasz és az angolt már 5 éve tanulom, de nem nagyon megy

9.Láttad már a Z világháborút?- öhm... nem, még nem

10. Hiszel a zombikban?- nem! és nem is akarok mert azoktól félek!!! (nem vicc)

11. Kék vagy rózsaszín?- mindkettőt szeretem

Felteszek 11 kérdést:

1. Olvasod a blogom?(muszáj volt)

2. Milyen zenéket szeretsz?

3. Szemed színe?

4. Mi szeretnél lenni?

5. Hány éves vagy?

6. Milyennek érzed a blogod 10-es skálán?

7. Van twittered?

8. Van kedvenc sorozatod?

9. Ha olvasod a blogom, akkor eddig hogy tetszik?

10. Milyen könyvet olvastál utoljára?

11. Örülsz, hogy nincs több kérdés?

11 ember akinek küldöm:

Gitta Lakatos-I never forget

Lili Szombati-Stay

VIII. rész

Az erdőbe érve lefordulunk az útra, ami Zayn házához vezet. Az autó lassít, végül megáll. Kinyitom az ajtót, mélyet szippantok a friss levegőből és azt tapasztalom a bőrömön, hogy az eső szemerkél, a szél pedig egyre jobban lengedezik. Vihar van készülőben.
Amint beérünk a házba, az ég leszakad. A magasból villámok cikáznak lefele, csattog és dörög. Mind ezt az ablakból bámulom. Az üvegen versenyt futnak az esőcseppek. Kiskoromban is voltak viharok, de soha nem féltem tőle, mert anya mindig mellettem volt.

Felbaktatok a szobámba és magamra zárom az ajtót. Magamhoz veszem az újonnan vett pizsamám és a fürdőbe igyekszek. Ezúttal csak simán lezuhanyozom. Meztelenül beállok a kádba, megnyitom a csapot és a zuhanyrózsából a vizet magamra veretem. A testemet átkenem a szintén most vett tusfürdőmmel, majd leöblítem magamról. A csapot elzárom, kiszállok a kádból, megtörülközök és felveszem a pizsim.

A fürdőből kiérve az ablakon kitekintek. Még mindig villámlik és esik. Nagyon változó az időjárás. Pont olyan... pont olyan, mint Zayn. Egyszer nyugodt, másszor haragos és dühös. Úgy érzem ha mosolyog... a szívem abban a pillanatban megszűnik dobogni, megáll az idő és boldog vagyok.
-Szörnyű egy időjárás.-rázza a fejét anya és leül az ágyamra.
-Aha.-válaszolok kicsit röviden, amit anya nem tud mire vélni.
-Drágám ez a vihar te vagy. Belül tombol a lelked. Mégis mi van veled.-áll elém és tekintetem keresi.
-Hiányoztál. Meg akarlak ölelni, anya!
-Hát ennyi a gond? Azon segíthetünk.-mosolyog szelíden és minden gond nélkül átmegy a csukot ajtón.

Fél perc sem telik bele és kopognak az ajtón. Közelebb sétálok, a kulcsot elfordítom a zárban, lenyomom a kilincset és kitárom az ajtót. Zayn áll előttem mosolyogva és vidáman.
Kezeit szét tárja és átöleli a derekam. Kezem átvetem nyakán elönt a boldogság és a szám mosolyra húzódik. Tudom, hogy ő nem Zayn, hanem anya. Anya, Zayn testében. Perceken keresztül szorosan ölelem, amikor eltol magától. Visszatért a régi Zayn. Lesiet a lépcsőn, én meg utána loholok. Az utolsó lépcső fokon megcsúszik a lábam. Hirtelen elvesztem az egyensúlyomat és orral, egyenesen előre bukok, a könyökömet felhorzsolva. A padlón egy kicsi vérfoltot hagyva magam után, állok fel.

Zayn szeme elkerekedik, gyorsabban kezdi venni a levegőt. Neki lök a falnak, kezét ökölbe szorítja és a fejem mellett belever a falba, ami rögtön kihullik és helyén ott marad egy lyuk. Nyelek egy hatalmasat. Ijedten nézek gesztenyebarna szemébe, ami már vöröses színt vett fel, de még így is magával ragad. Zayn bűntudatos képet vág, majd elmotyog egy olyan "ne haragudj" félét és szinte kitépve az ajtót, rohan ki a szakadó esőbe és eltűnik az erdő mélyébe.
A falnak dőlve lecsúszok, a fejem a térdemre hajtom és átkarolom a lábam. Ez mégis mi volt. Hisz csak egy kis vér.

Felrohanok a szobámba, belebújok a cipőmbe, magamra kapom a pulóverem és elindulok az éjbe, hogy megkeressem Zayn-t. A vihar már egy kicsit csillapodott, de amint kiteszem a lábam a házból, a ruháim már csuron vizek. A telihold néha-néha előbukkan a sötét felhők közül. A szél süvít és minden egyes ág reccsenésre felkapom a fejem.  Talán még sem volt olyan jó ötlet Zayn után jönni. Sajnos nem ez az egy gondom van. Hogy jutok haza?
-Zayn!-kezdem kiáltani a nevét, de a hangomat a szél messze viszi és ki tudja, hogy meghallotta-e vagy nem.

A sötétben egy alak kezd kirajzolódni. Biztosra veszem, hogy Zayn az, ezért elkezdek felé közeledni. Az idő ismét tombolni kezd.
-Zayn!-kiáltom ismét, ezúttal vidáman és rohanok felé, de ahogy egyre közelebb érek tévednem kell. Nem Zayn az.
Végig nézek a férfin, a hó fehér bőrén és elfog a félelem. Mit keres itt ilyen időben? Ahogy elnézem, ő is szépen elázott, de láthatóan kicsit sem zavarja a helyzete.
Ahogy a szemébe nézek, érzem, hogy a testem egyre jobban legyöngül és erőtlen leszek.

Szája szétnyílik és agyarai előbukkannak. Egy vámpír. A hold ismét előbújik, ezúttal vörös fényében mutatkozik meg és megvilágítja a szemfogakat.

Ajkamat egy hangos, félelemmel teli sikoly hagyja el. A szívem ezerrel zakatol. Elkezdek hátra fele lépkedni, de elakadok és hanyatt vágódok.
-Ne félj szépségem!-nevet és felemel a földről.
Magához von, majd oldalra dönti a fejem. Egy apró csókot nyom a nyakamra és fogait húzza rajta végig, de nem harap meg. Lök egyet rajtam és ismét elesek. Kúszok hátra fele, de ebben egy fa akadályoz meg. Ijedten kapkodom ide-oda a fejem, hogy merre tudnék megszökni, de nem lelek kiutat. Elém térdel és megnyalja a száját. A tekintete a csuklómra irányul, felemeli a kezem és fogait az ereimre helyezi. Közel állok a szívrohamhoz.
-Lola!-üvölti egy ismerős hang.-Rohanj!

                                                                    ***

Sziasztok! Na megvan a rész! Milyen lett? Az előzőhöz sokan írtátok, hogy hosszabb rész kellene, nos én megpróbálom ezentúl, hosszabbra alkotni. A kövi részt nem tudom mikor hozom, mert lehet, hogy apukám kivisz Németországba, de nem biztos, szóval senki ne ijedjen meg. Továbbra is szeretnék komikat kérni és ha lehet 1-2 feliratkozót is. Ha bárkinek van kérdése az nyugodtan tegye fel, mert nem harapok. puszii <33

VII. rész

Még mindig meglepett arccal szállok be Zayn autójába. Nem tagadom felkavart ez a dolog.
Lassan kiérünk az erdőből. Kinézek az ablakon és feltekintek a magas égre. Borús az idő. Sötét felhő lepi be az eget. Csend van az autóban. Csend. Ez az amit a legjobban utálok. Csak az autó motorját lehet lehet hallani. Néha-néha rápillantok a vezető ülésen lévő Zayn-re, aki semleges arckifejezéssel kémleli az utat.

A szép táj eltűnik és helyette hatalmas felhőkarcoló nagyságú épületek tornyosodnak előttem. A fejem ide-oda kapkodom, nehogy lemaradjak valamiről. Szóval ez lenne a jó öreg London?

***

Piros lámpák sora és egy közlekedési dugó után elhagyjuk London-t. Már csak negyed óra és ismét be kell lépnem azon a kapun, ami megfosztott a szabadságomtól és elzárt a külvilágtól. A tanítás is a falak közt történt és csak az első nyolc osztályt jártam ki, nem valami fényes eredménnyel.

A gondolataimból Zayn zökkent ki, amikor közli, hogy megérkeztünk. Remegő lábakkal szállok ki az autóból és sétálok fel Zayn mellett a lépcsőn, egészen a 3. emeletig, ahol az árvaház igazgatója trónol egész nap a gurulós székében. Hát újra itt vagyok. De ezúttal utoljára.
Zayn illedelmesen bekopog, majd kinyitja a kicsit kopott fa ajtót és egyszerre lépünk be rajta.
-Á... Mr. Malik és a kis Lola.- tárja szét a karját a kis kövér emberke.-Már vártam önöket!
-Jó hagyjuk a dumát és rendezzük el minél előbb.-sürgeti Zayn.

Az igazgató mérgesen húzza ki a fiókot és lecsapja az asztalra az örökbefogadási papírokat. Tollat vesz a kezébe, megnézi fog-e és felém nyújtja. Félve lépkedek az asztalhoz, elveszem a kezéből a tollat és miután megmutatta, hogy hol kell aláírnom, oda firkantom a nevem. Zayn ki veszi a kezemből a fém örökírót és ő is bélyegzi a saját nevével.
-Lola.-néz rám hunyorgatva az igazgató.-Teljes neved, születési év, születési hely. A szüleid neve nem kell.
-Lola Analia Blackwood, 1997. szeptember 8., San Marino.-mondom a választ és mikor leírt mindent Zayn-hez fordul, aki türelmetlenül, lassan toporzékolva áll mellettem.
-Mr. Malik. Teljes név, születési év...-az igazgató folytatni akarja, de Zayn beelőzi őt és már mondja a szövegét.
-Zayn Jawadd Malik, 1993. január 12., Bradford, Patricia Malik anya neve, apáé pedig Yaser Malik.
-Nos végeztünk is. Lola, ezentúl a törvényes gyámod Zayn lesz. A cuccaid, amiket itt hagytál.-ad a kezembe egy kis karton dobozt, amibe rögtön bele is tekintek. Ott van a macim, a nagyi régi tükre, amit anya adott nekem és a rózsafüzérem.

Feltekintek és csak azt látom, hogy Zayn már javában búcsúzkodik az igazgatótól, majd én elköszönök és elhagyjuk az irodáját, majd véglegesen az egész árvaházat. Sok rossz fűz ehhez a helyhez.
Magam mögött hagyva a múltat, be ülök az autóba. Most kezdődik minden. Most kezdődik az életem második szakasza. Remélem.

***

London-ba érve ismét csak az épületekre terelődik a figyelmem. A biztonsági övet szorongatom.
-Ha gondolod, megállhatunk valahol, hisz ma még nem ettél.-beszél hozzám, mégis az utat pásztázza.
-Igen.-mondom alig hallhatóan.
-Rendben. Szükséged van még valamire?-állítja a motort, miután beállt egy parkolóba.
-Nem is tudom.-töröm az agyam.
Zayn kotorászni kezd a kabátja belső zsebében, majd előhúzza a pénztárcáját és ki veszi belőle a kártyáját, amit a kezembe nyom, azzal, hogy vegyek magamnak azt, amire szükségem van, míg ő vesz kaját. Sóhajtok, majd a legközelebbi boltot célzom meg.

                                                                           ***
Sziasztok! Hogy tetszett a rész??? Komizzatok és iratkozzatok fel. És van itt egy kritika is aminek kimondottan örülök. Olvassátok el <33 Puszii  Katt ide

VI. rész

Íme itt a VI. rész. Sajnálom hogy megvárattalak titeket. Remélem azért még olvassátok :DD Nagyon szeretnék kérni komikat és pár feliratkozót is. Puszii. Jó olvasást <33
Oh jut eszembe van egy másik blogom ami csak olvasókra vár. Nézzétek meg pls :DD http://justdanceonedirectionfanfiction.blogspot.hu/

***

Fekszek az ágyon már órák óta. Megőrjít ez a tehetetlenség. Átfordulok a másik oldalamra, de abban a pillanatban le is esek. Drága jó anyám ismét szívinfarktust akar nekem okozni. Egész idáig ott feküdt, olvasott mellettem és még csak nem is észleletem a jelenlétét.

 Felállok, leporolom magam, mintha koszos lett volna a padló és álmélkodva figyelem, ahogy anya a tenyerét a könyvre helyezi és az egyből eltűnik a kezéből. Pislogok párat és még a szemem is megdörzsölöm, hogy valóban jól láttam e amit láttam.
-Apa? Hogy van?-kezdem a beszélgetést.
Ez még mindig nagyon fura, hisz nem minden nap jelenik meg az embernek a halott családtagjuk.
Anya csak mosolyog és megrázza a fejét.
-Jól van.-adja a rövid választ.
-És milyen odafent? Milyen a Mennyország?-faggatom tovább lelkendezve.
-Csak 15 éves vagy. Ráérsz még ezen gondolkozni.-legyint a kezével.-De ezt neked hoztam.-nyújtja felém a tenyerét és egy fotó jelenik meg.
A képen anya és apa van. Bradfordban készült 2001-ben, amikor 4 éves voltam. Tisztán emlékszem erre a napra.

"Nyár volt, közel 25 fok. Aznap jöttünk haza a nyaralásból. Meglátogattuk a nagyit, anya szülővárosában, San Marinoban. Anya ott élt egészen 20 éves koráig, amikor gépre szállt és Londonba utazott. Rá 1 hétre találkozott apuval és szerelem volt első látásra. 
Ebéd után szokásunk volt sétálni és ezúttal a fényképezőgépet is vittük magunkkal. Csoki fagyit ettem és az egész szám tiszta maszat volt. Ragacsos kézzel kattintgattam össze vissza, így kerültek anyuék a fotóra." 

Meghatódottan veszem el anya kezéből. Hihetetlen, hogy egy kép rengeteg emléket idéz fel bennem újra.
-Köszönöm.-néznék fel anyára, de ő már sehol sincs. Ismét a fotóra szegezem a tekintetem, elmosolyodok, megfordítom és a hátulján egy idézetet fedezek fel.

                      "Álmodozz, mintha örökké élnél; élj, mintha ma meghalnál."
                                                       /James Dean/

A kezem leengedem és a testem mellé helyezem. Zayn nyit be hirtelen és közli, hogy öltözzek át, mert a fiúkkal egész eddig tanácskoztak és arra jutottak, hogy megyünk az árvaházba, mert örökbe fogadnak véglegesen.

A kezem a szám éle kapom és boldogan ugrok Zayn ölébe. Ahogy megcsapja orromat az illata még inkább bújok hozzá. Próbál leszedni magáról, de megunja és végül már erősen tart ölelő és izmos karjában. Egy furcsa érzés motoszkál bennem. Valami amit nem tudok meg magyarázni, de feldob és úgy érzem, hogy boldog vagyok. Talán újra lehet egy rendes családom, annak ellenére, hogy tudom Zayn egy kicsit bunkó, de valahol a szíve mélyén ő kedves.
Leugrok az öléből és miután Zayn távozott a szobámból, az ágy végébe lévő ruhák közül választok egyet.

A képet, amit anya adott sehol nem találom.A kezembe volt, de most eltűnt. Vajon hol lehet? Sokat gondolkozok ezen és akkor beugrik, hogy anya mit is csinált. Én is megpróbálom megidézni a képet.
A kezem a hasam magasságába tartom és csak bámulom a tenyerem. Annyira koncentrálok, hogy még a nyelvem is ki dugom. Remegni kezd a kezem és bizseregni a tenyerem. Fura érzés fog el. -Mi a ...?-motyogok rémülten és tovább pásztázom a kezem.
A kép amit olyan nagyon kerestem, most ott tündököl a tenyeremben. Tátott szájjal figyelem a fotót. Ennek nem szabadott volna sikerülni. Mégis, hogy történt?