2013. szeptember 30., hétfő

Tizenharmadik Díj :))

Nagyon szépen köszönöm a díjat: Anettnak
Szabályok:
1, 11 dolog magamról.
2, Válaszolj 11 kérdésre.
3, Tegyél fel 11 kérdést.
4. Küld tovább 11 embernek.

1,  11 dolog rólam
Már nagyon sokszor leírtam, így most kihagynám.

2, Válaszolok 11 kérdésre
1. Olvasod a blogom? - Sajnálom, de nem.
2. Apás vagy anyás vagy? - Is-is.
3. Hány blogod van? - Kettő volt, de az egyiket töröltem, mert nem tetszett és ihletem sem volt.
4. Van testvéred? - Nincs.
5. Kedvenc dalod? - Don't love me.
6. Kedvenc blogod címe? - Vampire Story With 1D.
7. Kedvenc bloggered? - nem akarok senkit megbántani így nem válaszolok ://
8. Hány blogot olvasol? - Nem tudom, de nagyon sokat.
9. Szereted a kecskéket? - Igen :33
10. Hány tévétek van otthon? - Kettő.
11. Tetszettek a kérdéseim? - Igen <33

Felteszek 11 kérdést:
1. Örülsz a díjnak?
2. Hány blogot olvasol?
3. Általában mi adja az ihletet egy rész/fejezet megírásához?
4. Mi az amin szeretnél változtatni a blogodon?
5. Ha bárki lennél egy napra, ki lennél?
6. Van úgy hogy beleképzeled magad a főhősnő szerepébe?
7. Hányadikas vagy?
8. Kedvenc blogod?
9. Szeretnél még díjat kapni tőlem?
10. Hányadik díjad?
11. Milyen nyelvet tanulsz?

Akiknek küldöm:
Dia
Azy
Macy
Gitta
Kitti
Tina
Heylin

2013. szeptember 25., szerda

XVII. rész

Kedves olvasóim. Íme meghoztam a 17. részt teljes egészében.Nem vagyok rá büszke, mivel szerintem nem lett jó!!! Elmondhatatlanul sajnálom, hogy későn hozom, de kevés időm van írni. Látom, hogy egy kicsit csökkent a komizók száma. Ez amiatt van, hogy a részek nem jönnek olyan sűrűn? Vagy nem olyan jók a részek? Bármelyik is legyen az, bocsánatot kérek mindenkitől. Na de akkor jöjjön a rész. Jó olvasást és komizzatok sokat :DD
Puszil és ölel titeket: Patrícia


***
zene: itt

Amint a gép landol, az emberek hiper sebességgel pattannak fel a helyükről, megcélozva a kijáratot. Mi is így teszünk. Az előcsarnokba érve szám tátva marad. Hatalmas kristálytiszta üvegablakok felelnek meg a falnak. Látom az éppen felszálló és leszálló járatokat. A beszűrődő gépek hangjára nem figyelek, csak a rengeteg ember zajongására, amint másokkal kommunikálnak és mind számtalan nemzetiségűek. Szorosan húzódok Zayn mellé, nehogy elvesszek az emberek között.
Egyre jobban közeledünk a fotocellás kapuhoz, ami rögtön ki is nyílik előttünk. Meleg levegő csap szembe, mikor kiteszem lábam az épületből. A fekete bőrkabátom azonnal felforrósodik és égetni kezdi bőröm. A torna cipőm, szinte már rásül a lábamra.

Mindenki más, bikiniben vagy lenge ruhában rója a kövezett utcákat. Ismerősnek tűnik nekem ez az egész környék. Mintha már jártam volna itt. A gyönyör táj, az illatok keveréke emlékeket szakít fel a szívem mélyéről, s ezúttal nem vidáman, nem nevetgélve, nem anyukám ölében hagyjuk el a San Marino-i repülőteret.
Zayn az út szélére kiállva figyeli az előtte elhaladó autókat, közben gondosan, kezét előrenyújtva áll, míg végül egy sárga autó begurul elé. Sietősen int felém, hogy menjek oda. A táskáinkat bedobálja a hátsó ülésekre.

Csak lassan tudunk haladni a nagy forgalom miatt, így lehetőségem akad, hogy szemügyre vegyem az épületeket. Nem sokat változott a hosszú évek alatt. Inkább csak én.
A kocsi zötyög alattunk. Zayn nyugodt arckifejezéssel kémleli hol az utat, hol a kezeit. Lefordulunk egy por útra.A sűrű fák közé alig jut napfény. Egy hosszú távolra nyúló kerítés állja utunkat. Megérkeztünk. Sóhajtva nyitom ki a kocsiajtót és kiszállok, velem együtt Zayn is. A csomagok kipakolása rám marad, míg Zayn a 40-es éveiben járó, közepes termetű, kopaszodó sofőrnek kifizeti a szállítást. Végül az autó kigördül a helyről és eltűnik a fák között, csak berregő hangja verődik vissza a távolból.

Csomagjainkat magunkhoz véve sétálunk be a kapun. Egy kacskaringós beton járda vezet minket el a ház ajtajáig. Zayn leguggol és a Welcome feliratot viselő lábtörlőt megemeli, ami alatt egy kulcs helyezkedett el egészen idáig. A zárba nyomja, elfordítja, mire az kattan egyet és az ajtó kitárulkozik előttünk. A küszöböt átlépve még jobban elámulok a látványon.
Az egész előszoba a Nap szikrázó fényében úszik. A bútorok fehérek, jelezve hidegségüket. Apró lábaimmal szelem át lelkendezve az előszobát, az üvegajtóig. Ujjaimmal az üvegnek támaszkodok, mint egy ötéves, hogy tisztán lássam a tenger vad, tajtékzó hullámlását, ahogy mossa a finomszemcsés, homokos partot, a vízen megtörik a Nap sugara, csillog a tiszta kék sós tenger. Belém csap a felismerés.
Emlékeimben merengek, Zayn keze végigsiklik nyakamtól a csípőmig, tenyere megtelepszik rajta. Fejét gyengéden a hátamnak dönti és felsóhajt.

Már jó ideje lecövekelve állunk a hatalmas üveg mögött. Furcsa, hogy itt ragyog a Nap, míg Londonban folyton sír az ég.
Lassan fejtem le magamról Zayn kezeit és egy kicsit eltávolodok tőle.
Kételyek hasítanak belém szívemet feltépve. Talán megrémültem az érzéseimtől. Szaladnék előle és Zayn elől is. Menekülnék, de szorítja a kezem. Mintha elgyengülnék. Bár nem tudom, hogy mitől félek jobban, attól, hogy mit érzek vagy attól, hogy ha most elfutnék, akkor mit tennék ha végül... Végül nem jönne utánam. Eltaszítanám és csókolnám. Ölelném és átkoznám.

Megragadom a bőröndöm műanyag fogantyúját és sietősen felunszolom magam után a lépcső fokain, ami néha nyikorog lépteim alatt. Szemem rögtön egy fehérre festett ajtón akad meg a lépcsővel szemben. Kezem egyből a réz anyagú kilincsre vezetem. Alig foglalkozok a szoba kinézetével, most csak arra vágyom, hogy aludjak. Csomagomat az ágy végébe rakom, elhúzom a cipzárokat, hogy elő tudjam halászni a ruhát, amit fürdés után magamra veszek. Zayn pólója kerül elő a sok cucc közül. Magamhoz szorítva temetem az arcom a pamut anyagba, s mélyen beszívom a még el nem távozott illatát. Így sétálok el a szoba másik végében lévő fürdőszobáig. Az ajtót gondosan becsukom magam után. A kád felett megnyitom a csapot, s míg az folyik, levetem a ruháimat.
Nyakig merülök el a meleg vízben. Nyugalom tükröződik mindenfelől, még ha ismeretlen is a hely. Ellazulva áztatom magam, ami a maradék erőmet is elszívja belőlem.

Felöltözve hagyom magam mögött a fürdőt. Nedves hajam betekerve szárad a törülköző alatt. Az ágy melletti erkélyajtóhoz sétálok. Amint kilépek egy lenge, de hűvös fuvallat érinti meztelen lábaimat, ettől teljesen kiráz a hideg. Csodálatos a kilátás. Ámulva nézem a naplementét, míg a fa korlátot szorongatom előttem. A tenger nem vagdalódik, szépen mossa a homokos partot. Olyan mintha egy tündérmesében lennék.

2013. szeptember 18., szerda

Előzetes

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy megkéstem, de még mindig nem a rész lesz, csak egy kis előzetes, mert még nem vagyok vele teljesen kész...
Azért várom a komikat és a feliratkozókat. Jó olvasást. :))
Puszii: Patrícia

***

Csomagjainkat magunkhoz véve sétálunk be a kapun. Egy kacskaringós beton járda vezet minket el a ház ajtajáig. Zayn leguggol és a Welcome feliratot viselő lábtörlőt megemeli, ami alatt egy kulcs helyezkedett el egészen idáig. A zárba nyomja, elfordítja, mire az kattan egyet és az ajtó kitárulkozik előttünk. A küszöböt átlépve még jobban elámulok a látványon.
Az egész előszoba a Nap szikrázó fényében úszik. A bútorok fehérek, jelezve hidegségüket. Apró lábaimmal szelem át lelkendezve az előszobát, az üvegajtóig. Ujjaimmal az üvegnek támaszkodok, mint egy ötéves, hogy tisztán lássam a tenger vad, tajtékzó hullámlását, ahogy mossa a finomszemcsés, homokos partot, a vízen megtörik a Nap sugara, csillog a tiszta kék sós tenger. Belém csap a felismerés.
Emlékeimben merengek, Zayn keze végigsiklik nyakamtól a csípőmig, tenyere megtelepszik rajta. Fejét gyengéden a hátamnak dönti és felsóhajt.

***

2013. szeptember 14., szombat

Tizenkettedik Díj :))

Hali manók :))) nem rész,de hoztam nektek egy díjat, amit rettenetesen köszönök Gittának <33 részt nem tudom, hogy mikor fogok hozni, de a jövő hét folyamán előzetes biztos hogy LESZ!!! :D 
Puszii: Patrícia

Feladatok: Írj 11 dolgot magadról
Válaszolj a 11 feltett kérdésre
Tegyél fel 11 kérdést
Küld el 11 blognak

11 dolog rólam:
1. Van egy hörcsögöm, akit Albertnak hívnak :D
2. Lehet hogy lesz a blognak II. évada.
3. Utálom a förldrajzot.
4. Már van jegyem. :p
5. Anyum kiakadt amikor haza vittem a hörcsögöt xĐ :)))
6. Nagyon szeretnék még díjat kapni.
7. Imádom az összes olvasómat.
8. Még nem vagyok kész a 17. résszel... :///
9. Szeretnék énekes lenni.
10. Szeretem a 10.b-t (osztályom)
11. Szeretem a legjobb barátnőimet <33

Válaszolok 11 kérdésre:
1. Szereted a One Direction-t? - Nanáá <33
2. Kedvenc kajád? - Sok van.
3. Van valami álmod? - Hogy énekes legyek!!!
4. Meg szeretnél tanulni autót vezetni? - Majd igen.
5. Kedvenc tantárgy? - Irodalom és ének!
6. Milyen színű a szemed? - Barna
7. Kedvenc ruhamárka? - Öhm... fishbone... asszem :D
8. Mióta blogolsz? - Húha... nem tudom. június óta
9. Játszol valami hangszeren? - Még nem... de jövő évtől zongorázni fogok.
10. Szobád színe? - Sárga...(sötétebb sárga)
11. Sportolsz valamit? - Ping-pong

Felteszek 11 kérdést:
1. Szereted a One Direction-t?
2. Van már jegyed?
3. Ha van, hányas?
4. Hány feliratkozód van?
5. Kedvenc szín?
6. Hányadikas vagy?
7. Miért kezdtél el blogolni?
8. Tudsz játszani valamilyen hangszeren?
9. Örülsz a díjnak?
10. Meg vagy elégedve a blogoddal?
11. Mi inspirál egy rész megírásához?

Akiknek küldöm:
1. Tina
2. Dina
3. Macy

2013. szeptember 7., szombat

XVI. rész

Sziasztok. Na meghoztam a részt! Ne haragudjatok hogy később hoztam, de mint már mondtam nekem most a tanulás fontosabb. Valószínűleg, ezentúl szombaton lesz új rész. Viszont nem ígérem, hogy minden héten, de ha meg változás lesz, azt a csoportba le fogom írni, ezért kérek mindenkit, hogy aki olvassa csatlakozzon!!!
Most is nagyon örülnék pár kominak... Nem dumálok tovább. itt a rész! :DD
Puszii: Patrícia

***
zene: ->itt<-

Idegesen trappolok fel a lépcsőn, egyenest be a szobámba. A szekrény aljában porosodó bőrönd fogantyúját ragadom meg, kiveszem a ruhák közül és a padlóra hajítom. A ruhákat markomba fogom, majd minden hajtogatás nélkül, beleszórom a bőrönd belsejébe.
Hajamon végigszáguldanak ujjaim. Az ágyam végébe huppanok le. Gondolataimban merengek, közben bámulom a nagy táskában, rendezetlenül elhelyezett ruhákat, majd a padlót nézem tovább, míg karom összefonom magam előtt.
Tekintetem az ajtóban támaszkodó Zayn-re esik. Arca semleges. Nem szomorú és nem is vidám.
-Mennünk kell.-szólal fel végül és ellöki magát az ajtófélfától.
A bőrönd mellé térdelek és megragadom a két oldalánál a cipzárokat, amit össze is húzok, majd talpra állítom azt. Végig tekintek otthonos szobámon és hátrálni kezdek az ajtó felé, ki a folyosóra.

Lerángatom magam után a lépcsőn, a hatalmas táskát, végig húzom az előszobán és Zayn cucca mellé dobom. A bejárati ajtó melletti fogasról leakasztom a fekete bőrkabátom, a kezembe veszem. Zayn ajtót nyit előttem, majd az autójához siet. A csomagokat pedig hátra szórja.

***

A recepciótól távozva, megszólal a második figyelmeztetés a beszállásra, ismét egy női géphang kíséretében. Megindulunk a kapu felé. Zayn felmutatja a jegyeinket, így beengednek.
Helyünket elfoglalva, Zayn vesz egy mély levegőt és kifújja, teljesen megkönnyebbülve, mint aki most rabolt ki egy ékszerüzletet, reménykedve, hogy senki nem ismeri fel, megússza a bűntényt.
Egy nő tipeg mellénk és kéri, hogy kapcsoljuk be a biztonsági öveinket, mivel a gép pár percen belül elhagyja a Heathrow repülőteret. Bólogatva engedelmeskedünk neki. Éppen, hogy bebiztosítottuk magunkat, a hatalmas gép megkezdi felszállását. Az eleje elkezd emelkedni. A mellettem lévő ablakból figyelem, ahogy a pompás fényekbe öltöző London, egyre csak távolodik.
Felszállt a gép, vele együtt, mi is.

Végig tekintek a sok emberen. Vannak akik hazafelé tartanak a családjukhoz, vannak akik rokon látogatóba igyekeznek, vannak akik nyaralni indulnak. Míg mi? Mi menekülünk. Menekülünk, hogy Zayn biztonságban tudhasson maga mellett, menekülünk a veszélytől. De egyvalamitől még maga Zayn sem tud megmenteni. A haláltól. Sosem tudhatjuk, hogy mikor érkezik el a vég, hogy mikor hajtjuk örökre álomra a fejünket. Az életünk minden egyes napja meg van számlálva. Még mindig gyengének érzem magam és mintha nem lennék önmagam. Mintha egy fátyol takarna el engem és beleolvadnék a külvilágba.

Kabátom ujját, könyökömig feltűröm és csuklómon, Zayn fogának nyoma piroslik. El-el nézegetem a két pici lyukat. Már nem érzem azt a lüktető érzést, amit kb. fél órája, amikor ordítottam és sikítottam a fájdalomtól. Zayn, kezébe veszem a tenyerem és elmosolyodik.
-Nem fogsz tudni mindentől megvédeni.-motyogok halkan, hátra dőlve.
Rá nézek. Arca elkomolyodik.
-De igen! Valakinek meg kell óvnia téged.-mordul fel.
Szemében látom, túlteng benne a védelmező ösztön.
-Engem a magánytól kell megóvnod.
Nem szól semmit csak közelebb húzódik, kezét combomra vezeti és megállapodik rajta. Ajkát gyengéden simítja sz enyémre.

Kora reggel járhat az idő. A repülő ablakán kitekintve nézem, hogy a Nap még alig kelt fel, s sugarai nem ragyognak annyira. Magasan járunk a felhők között és több ezer mérföldre Londontól.
Álmosan ásítok, megdörzsölöm szemeimet, hajam hátra simítom, majd visszadőlök a helyemre. A csönd általában ijesztő szokott lenni számomra, de most érzem, nem vagyok veszélyben. A mögöttünk ülő bácsi néha fel-fel horkan, mire kuncogok egyet, abba hagyom mielőtt túlzásba vinném a dolgot. Mellettem Zayn, felém fordított testével, szuszog. Szemei lecsukva, csak ujjai mozognak párszor. Arcát több napos borosta fedi. Hirtelen egy mély levegőt vesz és kifújja, majd beszélni kezd.
-Nem tudok aludni, ha nézel.-mormolja csukott szemmel, elmosolyodok álmos, rekedtes hangján.
Dús szempilláit megrebegteti, majd gesztenyebarna szemeit nagyra nyitja és rám néz. 
-Miért nem alszol?-suttog, majd kezét a magasba emeli, nyújtózkodik.
Csak vállat vonok, karomat megragadva von magához gyengéden.

Nem húzódok el tőle, de téved ha azt hiszi, hogy nem felejtettem el az előző estét. Nem mutatta. Nem mutatta, de mégis érzem, hogy fájt neki amit műveltem.
Haragszom rá, de valahogy mégis... mégis vágyom rá. Vágyom az ölelésére, miközben parfümének illata bódít. Vágyom csókjára, minden percben, amivel még jobban magához láncol. 
Furcsa érzések kavarognak bennem. Feldob, közben le is hangol, mint egy hamisan szóló gitár, de mosolyától újra boldognak könyvelhetem el magam.

A Nap sugarai már javában melegíti a levegőt a földön, ugyanígy beszűrődik az ablakon keresztül is. Már senki sem alszik. Beszélgetnek, zenét hallgatnak vagy esznek. Zayn totyog felém, egy pohár vízzel a kezében. Elveszem tőle és lehúzom a tartalmát. Az üres pohár fenekét bámulom, felnézek mikor Zayn telefonja elkezd rezegni a zsebében. Idegesen halássza elő a készüléket, majd sóhajtva felveszi. Valaki beleüvölt, hangjából ítélve férfi lehet. Zayn szeme összeszűkül és megszakítja a beszélgetést. Mérgesen néz maga elé, keze ökölbe szorítva.

Már jó régóta ülök mellette szótlanul, lábaim felhúzva amit két karom körülölel, s állam térdemre hajtva, bambulok és az előttem lévő, fehér műbőrből készült ülést nézegetem. Olyannyira ki vagyok kapcsolva, hogy párszor levegőt is elfejetek venni. Felsóhajtok.
Gondolataimat, már egy ismert unalmas géphang zavarja meg:
"Kérjük kedves utasainkat, a biztonsági öveiket bekapcsolni szíveskedjenek. A gép 5 percen belül landol!"