III. rész

Halihó!! :)) Nagyon szépen köszönöm a kommenteket és a feliratkozókat. Tök jó érzés, hogy fent vagyok facebook-on és sokan rám írnak, hogy ez tényleg az én blogom e és boldogan írom, hogy igen! Szóval akik be akarnak jelölni azok nyugodtan tegyék meg, mert nem harapom le érte a fejüket. Bárki írhat nekem és válaszolni fogok mindenkinek:  https://www.facebook.com/patricia.kiraly.90 . Van twitterem is de sajnos nem tudok se bekövetni, se visszakövetni senkit! Hoztam új részt de szerintem ez most nem lett olyan nagy szám, szerintem! Na jó olvasást. :))


Álom. Egy álom, ami már 5 éve üldöz és nem tudok tőle megszabadulni. Egy nő fehér ruhában. Az arcát nem látom csak a hosszú haja lóg ki a csuklya alól. Közeledik felém, de mire felemelné és megmutatná az arcát felébredek az álmomból, mint most is. A szemem megrebben és kinyílik Lassan csúszok fel az ágyon és nekidőlök a háttámlának. ásítok egy hatalmasat, majd kikelek az ágyból és megtámadom az ajtót. Halkan nyomom le a kilincset és óvatosan dugom ki a fejem. amit először meglátok az egy cipő. A tekintetem felé halad és a cipő felett egy farmernadrág, majd egy fehér póló, farmer kabát és végül Zayn meglepett pofája, mire fintorgok egyet.
-Mit láttál, hogy így bámulsz?-néz kérdően.
-Téged!-jelentem ki még mindig fintorogva.
Mérgesen figyel rám,majd elszáguld előttem, le a lépcsőn és csak hallom ahogy nyílódik egy ajtó.
-Majd jövök!-kiált fel.-És ne nyúlj semmihez!
Az ajtó becsapódik, majd pár másodperc után figyelek fel rá, hogy az autó motorja felpörög. Hamar az ablakhoz sietek és már csak azt látom, hogy elhajt. Hogy lehet valaki ilyen bunkó és szexi is egyben? De legalább elment.

***
Már legalább fél órája ülök a konyhában egy széken, felkönyökölve a pultra és az előttem lévő poharat bámulom egyfolytában. Megrázom a fejem, leugrok a székről és felbattyogok az emeletre, a szobámba. Szemem kikerekedik, amikor meglátok egy nekem hátat fordító fehér ruhás alakot. Ki ez? És mit keres itt? Gondolkozok, hogy mivel üssem le, ha netán megtámadna. Lassan fordul meg és kedvesen rám mosolyog. Anya! A többi sötét folt. Kemény a talaj alattam és sajog a fejem. Kezdek ébredezni.
-Mi történt?-motyogok.-Anya!-kiáltok és felpattanok a földről.
-Kicsim!-hallom a hátam mögül csilingelő hangját.
Megfordulok és szembe találom magam a 10 éve halott anyámmal. Még most is olyan gyönyörű. Ő volt a példaképem és még most is az. Vele mindent megbeszéltem, amit lehetett. Ő olyan volt nekem, mint a legjobb barátnőm, de elhagyott ő is ahogy apa is és egyedül maradtam. Azt mondták,hogy autóbalesetben halt meg, de ez biztos, hogy nem igaz. Valami másról van szó, amit titkolni akartak előlem. Anya csak mosolyog és nem tudom mi tévő legyek. Elszaladjak? Sikítsak? Ájuljak el megint? Nem tudom. Csak bámulom. Imádom amikor mosolyog. Soha nem tudott haragudni semmiért, még akkor sem, amikor 4 évesen sorra törtem össze a poharakat, mert ügyetlen voltam. Arcán soha nem láttam fájdalmat, csak egy kedves mosolyt. Mindig megnevettetett, ha sírtam, este mesét olvasott és énekelt.

-Nem! Ez... ez lehetetlen. Te meghaltál.-csattanok fel.-És itt hagytál.-lábad könnybe a szemem, ahogy nézem őt.
-Sssh!-nyújtja felém a tenyerét, amin egy zsebkendő jelenik meg.
-Mit keresel itt?-nézek rá a könnytől alig látva.
-Vigyázok rád. Az Isten látta, hogy mennyi szörnyűség történt veled. Ő küldött, hogy vezesselek az utadon, ameddig azt nem kéred, hogy hagyjalak magadra.
-Szóval azt mondod, hogy az Isten küldött? Miért nem előbb jöttél? Megakadályozhattad volna azt a sok rosszat ami velem történt. Tudod te egyáltalán, hogy min mentem át? Ha eddig is figyelt a drágalátos Isten, miért csak most cselekedett? He? Úristen egy halottal dumálok!-fogom meg a fejem.
-Megértem a helyzeted. Volt nálad sokkal rosszabb eset is. Szívinfarktus, diliház, pszihológia és még sorolhatnám.-meséli nevetve.-De hadd nézzelek.-fut rajtam végig a szeme.-Gyönyörű lettél kicsim.-mosolyog.
-Bocs, de még nem tudok reagálni. Megőrültem.-pislogok nagyokat.
-Drágám nem őrültél meg, csak meglepődtél ez minden. De hogy kerültél ide? Hisz pár napja még az árvaházban voltál. Alig találtalak meg.
-Az most kicsit hosszú, de Zayn-nek köszönhetem, hogy itt vagyok és élek, mert ki tudja mi történt volna.-ülök le az ágyamra.
-Zayn? Milyen Zayn?-ül le mellém, de az ágy nem süpped be.
-Hát... fekete, zselézett a haja, van pár tetkója és rettenet bunkó, de irtó helyes.-magyarázom, közben a kezemmel hadonászok össze-vissza.
-El kell innen menned!-jelenti ki idegesen és feláll mellőlem. Még soha nem láttam ilyennek.-Itt semmiképpen nem maradhatsz.-áll elém.
-De miért?
-Azt... sajnos nem árulhatom el. Arra neked kell rájönnöd, de hamar mielőtt bármi bajod lenne.-mutat az ablak felé és meghallom egy autó közeledtét. A motorja lassan leállt és az ajtaja nyílódik és csapódik.
Mi az, hogy mielőtt bajom lenne? És miért nem maradhatok itt? Azok a fránya kérdések.
-Anya! El kell menned! Zayn nem láthat meg!-fordulok anyám felé sürgetve, hogy távozzon.
-Mit nem láthat meg Zayn?-nyit be az ajtón az előbb említett személy.