Előzetes!

Sziasztok! Először is kérek mindenkit, hogy aki olvassa a blogom, csatlakozzon a facebook csoportba!!!
Másodszor meg úgy döntöttem, hogy nem fogom abba hagyni a blogot még iskola időben SEM!
Pedig meg tehetném, mert a tanulmányi eredményem nem éppen fényes. A lényeg, hogy nagyon fájna a szívem a blog után és utánatok is! Na de akkor nem is dumálok többet, itt az előzetes!
ui.: akik fel vannak iratkozva! kérlek titeket, hogy hagyjatok nyomot magatok után kommentbe vagy chat-en!!! :)) szeretnék sok-sok megjegyzést látni, hogy tudjam, támogattok engem.
Puszii: Patrícia

***

Végig tekintek a sok emberen. Vannak akik hazafelé tartanak a családjukhoz, vannak akik rokon látogatóba igyekeznek, vannak akik nyaralni indulnak. Míg mi? Mi menekülünk. Menekülünk, hogy Zayn biztonságban tudhasson maga mellett, menekülünk a veszélytől. De egyvalamitől még maga Zayn sem tud megmenteni. A haláltól. Sosem tudhatjuk, hogy mikor érkezik el a vég, hogy mikor hajtjuk örökre álomra a fejünket. Az életünk minden egyes napja meg van számlálva. Még mindig gyengének érzem magam és mintha nem lennék önmagam. Mintha egy fátyol takarna el engem és beleolvadnék a külvilágba.

Kabátom ujját, könyökömig feltűröm és csuklómon, Zayn fogának nyoma piroslik. El-el nézegetem a két pici lyukat. Már nem érzem azt a lüktető érzést, amit kb. fél órája, amikor ordítottam és sikítottam a fájdalomtól. Zayn, kezébe veszem a tenyerem és elmosolyodik.
-Nem fogsz tudni mindentől megvédeni.-motyogok halkan, hátra dőlve.
Rá nézek. Arca elkomolyodik.
-De igen! Valakinek meg kell óvnia téged.-mordul fel.
Szemében látom, túlteng benne a védelmező ösztön.
-Engem a magánytól kell megóvnod.

***