XV. rész

És meghoztam a 15. részt. :)) Kérek szépen sok-sok komit <33  Olvasni és aki még nem iratkozott fel, tegye meg :33 Szeretném ha az az 1 ember aki "nem tetszik" kockára nyomott, leírná, hogy mi a problémája.... úgy döntöttem hogy kiveszem onnan. 
Ui.: rettenetesen köszönöm a 40 feliratkozót és a több, mint 10.000 oldalmegjelenítést <3 És pár mondatban fogalmazzátok, hogy mit szerettek ebben a blogban!!! :DD
 Jó olvasást <3

***

Zene: >itt<

Erőtlen testem, erős karja közé veszi. Nem az ajtón át távozunk, hanem neki futásból, kiugrik velem a nyitott ablakon át, mire egy halk sikoly szökik ki a számon. Talpa felfogja az esést.
Közvetlenül, a kórház bejáratánál álló fekete autójához visz, a karjában. Beültet az első ülésre.
A sebváltót ötösbe rakja, gázt ad, s a motor hangosan felbőg. Az autó sebessége egyre csak nő, miközben én csak félig vagyok az eszméletemnél. Legalább 110 km/h sebességgel szeljük át fél Londont.
Testem egyre gyengébbnek érzem. Mi volt abban, amit a doktor adott nekem?
Eső cseppek gurulnak le a szélvédőn. A vándorló felhők mögül előtűnik a fogyó Hold képe.

***

Zayn lábával, berúgja maga mögött az ajtót és a kanapéra fektet gyengéden. Pár másodpercig tartja velem a szemkontaktust, majd elkapja a fejét és felszáguld az emeletre, engem egyedül hagyva.
Érzem, ahogy a gyógyszer ereje átjárja az egész testem. Fájdalmas nyögések hagyják el ajkamat, míg kezem és lábam remeg az anyag hatásától. A szám kezd kiszáradni és köhögés tör rám. Testem, hol tűzforró, hol jéghideg.

Zayn tűnik fel mellettem. Arca bűntudatot és késztetést tükröz. Erőtlen, remegő kezem felé nyújtom, segítséget kérvén.
Lehajol a fülemhez és belesuttog:
-Sajnálom.-rekedtes hangja félelmet ébreszt bennem.
Kezem, tenyerébe fogja, Szemtől szembe nézzük egymást. Óvatosan közeledik és mézédes, puha ajkát, repedezett, kiszáradt ajkamra simítja. Csupán néhány másodpercig élvezem csókját. Elhajol.
Kezem továbbra is tenyerében pihen. Gesztenye barna szeme, már vörös színben tekint vissza rám és babonáz.

Ajkához emeli csuklóm. Csókot nyom rá, mielőtt még szája szétnyílna.
Szívem ritmusa egyre csak fokozódik, levegőt is gyere gyorsabban veszem a számon keresztül. Gyenge testemmel nem tudok Zayn ellen küzdeni. Nyelvét végighúzza egy részen, mire felmordul és szemfogai előtűnnek.

A fehér fogakat immár piros vérem festi be. Ajkamat a sikoly hangja hagyja el folyamatosan. Érzem a vérem áramlik, ahogy Zayn szívja. Szorítása egyre erősödik, míg én a sikoltásom próbálom magamba fojtani, a fájdalomtól. Úgy vergődök a kanapén, mint egy partra vettet hal. Arcomat sós könny áztatja. Testem forró és verejték lep be egészen, mégis hagyom magam. Mámorító illata orromba szökik, megbabonáz. Fájdalmam egyre enyhül. Kizárom a körülöttem lévő világot és a hangokat.

Zayn arca van előttem. Szeme újra barna színben csillog tovább. Fogai és puha ajka véremtől vöröslik és lefolyik kissé borostás állá. Még mindig gyengének érzem magam.
Fejét lassan mellkasomra dönti, kezeit pedig a derekamra csúsztatja, így hallgatja szapora szívverésem, míg dús fekete, éj fekete haján végigsiklik apró kezem. Szememből kihullik az utolsó könnycsepp is.
Nyugodtan fekszünk a kanapén. Érzem, ahogy Zayn veszi a levegőt. Ujjaimmal pici köröket formázok meg a hátán. Felsóhajt.

***
Csak telnek a másodpercek, majd a percek és az órák. Tekintetem végig szalad az előszobán. Idegennek tűnik az egész helyiség. Belül valaki nem hagy nyugodást a lelkemnek. Ez a valaki, az az Emily nevű lány. Vajon ki ő?
Zayn keze lassan hagyja el derekamat, majd a feje a mellkasomat. Kezét nyújtja felém. tenyerem az övébe csúsztatom.
-Jól vagy?-nyalja meg a szája szélét, míg felsegít ülni a kanapén.
Válaszul biccentek a fejemmel. Végig mérem Zayn-t és tekintetem az ajtóban sorakozó bőröndökre vetődik. Nem tudom mire vélni, így félve kérdezek rá.
-Hova ez a sok bőrönd?-mutatok az ajtó felé.
Rám néz. Ujjaival kifésül egy kósza tincset az arcomból és a fülem mögé tűri. Szeme, végig követi keze mozgását.
-Elutazunk egy időre. Itt nem vagy biztonságban.-állunk fel és a lépcső felé vezet.
-Zayn, ki az az Emily?-fogom meg a korlátot és lábam az első lépcsőfokra helyezem.
Várom a válaszát, de helyette egyenletes légzését észlelem a hátam mögül. Meleg leheletét a nyakamon tapasztalom. Lassan fordulok meg, hogy vele álljak szemtől szembe.

Csend van. Csak az eső kopogása ver zajt a tornácon és a tetőn. Kérően nézek az előttem falat támasztó fiúra.
-Kérlek.-csúsztatom tenyerem az övébe, mire tekintetét rám kapja.
-1 éve volt Harry-nek egy barátnője. A tenyerén hordozta a lányt, de Harry-t elvakította a szerelem és nem látta, hogy milyen valójában. Egyik este buliba mentünk. Sokat ittunk. Az ital teljesen elbódított minket, a vérünkig hatolt. Szavak helyett, a tetteink beszéltek. Magába bolondított, már a nézése is. Gyönyörű volt. Én pedig nem bírtam magammal és... megharaptam. Nem bírta feldolgozni a történteket, hogy ő is vámpír lett. Menekült a végzete elől. Végzett saját magával. Állítólag szíven szúrta magát. Harry azóta is engem okol.- mosoly ül a száján. Úgy látom tetszik neki, amit azzal lánnyal tett.

Kezem kicsúszik az övéből, ahogy a figyelek beszédére. Ledöbbenek azon, amit hallok. Látom magam előtt a lányt, ahogy szenved, ahogy eltaszítja magától magától a szeretteit, mert nem akar nekik ártani, ahogy egyre jobban kezd beleőrülni a folytonos szomjúságtól és gyilkol a túlélésért, ebben a szörnyű, romlott világban, ahogy karót ragad a kezébe és szívébe döfi, mert már nincs vissza út, így...

Szememben düh és megvetés lát napvilágot. Mérges vagyok Zayn-re a tette miatt. Min mehetett keresztül az a lány? Azt akarom, hogy érezze a fájdalmat, amit ő okoz másoknak. Dühöm egyre csak fokozódik.
Kezem, torkához szorítom. Arca és szeme, ezúttal már fájdalommal teli, de még így sem hatja meg méregtől égő szívemet. Teste nem rezzen meg és nem próbál meg védekezni sem ellenem.
-Idióta.-szűröm ki fogaim közül a szót.